|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[mcrain] Egy hirtelenharagú troll naplója | 3242. nap :: Troll idézőmágus A pénz nagy úr. Még Borax királynál, sőt talán még az isteneknél is nagyobb! Ha van pénzed, bármit megtehetsz, ha nincs, ki vagy szolgáltatva a véletlen és a külvilág szeszélyeinek. Nos, én még vásott trollpalánta koromban elhatároztam, hogy nekem bizony sok pénzem lesz, és ráadásul naaaagy mágus lesz belőlem. Egyelőre még távol vagyok mindkettőtől, de jó úton haladok, bizony.
Életem nagy pillanata volt, mikor Fairlight megajándékozott a szörnyidézés igéjével. Nem mondom, hogy a bérmágusi pályafutásommal alapoztam meg a jövőmet, mert ez nem lenne igaz, de egy kis mellékes ebben a nagy rohanásban mindig jól jön. Azóta már idéztem szinte mindent. Színes dözmöngöt, tormikus egeret, ragadozót, vízionárt, áldott okerónt, zafír sárkányt, és még hosszan sorolhatnám. A purifikátor háj biznisz is fellendült, miután átléptem egy bűvös határt, és le tudtam győzni végre a császárt... Nos, igen. Dicsekvés nélkül állítom, közel vagyok hozzá, hogy én legyek az idézés nagymestere!
Eruol-t persze még mindig utálom, de legalább már egy lépéssel közelebb kerültem hozzá, hogy ezt személyesen is elmondhassam neki.
Ott álltam a Pörhemor körén, és farkasszemet néztem a sárkányokkal... Mielőtt azonban nekik rohantam volna, előbb tettem egy kis kitérőt a Thargodanok városában, hisz három áldott okerón-t kellett megrendelésre leszállítanom...
Hm. Még nem is meséltem, hogy a Kvazársziklák vezetőnek választottak. Pedig így van. A felelősség mázsás terhe nyugszik azóta a vállamon. Mondjuk nem rossz, mikor valaki egy szakajtóra való tudatpontot regenerál, és a bizalom is nagyon jól esik, de a felelősség... nos az elég nyomasztó tud lenni.
Szóval, mint már mondottam, ott álltam a Pörhemor körén, megint, és odabenn lihegtek a gyíkok. Most kivételesen sikerült elegendő bátorságot gyüjtenem, és levadásznom mindet. Nem is voltak olyan félelmetesek, ezért nem értem, miért voltam úgy betojva tőlük.
Miután felmarkoltam a jutalmat, levezetésképpen sétáltam egyet a Sötét Föld romantikus, rőt-lila égboltja alatt.
Az életszikla az egyik kedvenc pihenőhelyem. Mostanában mindig kapok természetanyától egykis ezt-azt néhány gizgazért cserébe. Most sem volt ez másképp.
Aztán már nem maradt más hátra, mint egy röpke imáért cserébe megismerni az avatáridézés varázslatot, hiszen már várja a lelkes megrendelő, hogy összemérhesse erejét istenem küldöttjével. | |
|