|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés[Koc] Good old-fashioned lover boy | 2297. nap :: Rendőrszolgálat "Egy igen veszélyes személy próbalja a közrendet megbontani. Többrendbeli tiltott térkapu nyitással és államellenes tevékenységgel vádoljuk. Fiam! Az Ön feladata lesz begyüjteni a gonosztevőt, hogy a kiraélyi bíróságon kérhessük számon rajta tetteit. Az illető a Thargodan mágus fedőnevet használja, itt a szemályleírása. Járjon sikerrel!"
-
Ezeket a mondatokat még pár héttel ezelőtt hallgattamhattam végig az Invázióügyi minisztérium egyik különtermében. Mivel nem mondták, hogy a feladat sürgős lenne, előre vettem néhány halaszthatatlan tennivalót, így csak a mai napont tudtam sort keríteni, hogy az ügy végére járjak.
-
A személyleírás ugyan nem volt túl részletes, legnagyobb részt a gyanusított fején található kitüremkedések és szarvak ismertetéséből állt, de tartozott hozzá egy leírás arról, hogy merre vélték látni az elmált hónapokban. A éegbölcsebb amit tehettem tehát az volt, hogy a helyszínre teleportáltam és alaposan kölnéztem.
Egy hatalmas épület tövébe érkeztem, melyen thargodanul a következő felirat díszelgett (hála a varázslótoronyban elsajátított Thargodan illúzió varázslatomnak korlátozott mértékben értem a nyelvüket):
"Térkapu indítóállomás, idegeneknek tilos a belépés!"
-
Hát ez az!
Magabiztosan indultam belefelé, majd kissé meglepődve huppantam a földre, ahogy nekirohantam a bejáratot őrző erőtérnek. Jobb híjján elvarázsoltam egy láthatatlanságot és vártam. Amennyire ezen a kietélen tájakon uralkodó örök félhomályban meg tudtam mondani, közeledett az éjszaka mire szerencsével jártam. Valaki épp elhagyta az építményt, egy pilanatra felvillant a láthatatlan erőfal, hogy utat adjon a távozóban lévő Thargodannak. Kihasználva a lehetőséget nekiiramodtam és még pont sikerül bevetődnöm a kapun mielőtt egy gyors villanás jelezte, hogy az erőtér ismét működésbe lépett.
Leoldottam a láthatatlanságot, mert bár nem szeretem az erőszakot, hátbaámadni valakit a láthatatlanság oltalma alat nem az én stílusom.
-
Számítottam rá, hogy a hivatlan látogatókat továbi meglepetések várják, mégis az első pár lápás után egy savval teli medencében találtam magam. Nem kívánom senkinek az élményt. Ezután a mágus néhány testőre próbálta utamat állni, mondanom se kell eredménytelenül.
Végül beléptem a szobába. A terem közepén kavargó, dübörgő lilás örvényből tudtam, hogy jó helyen járok, és hogy a vádak ez esetben biztosan nem megalapozatalanok.
- Uram! Lassan dobja el a varázskomponenseit, kezeit jól láthatóan tartsa el a testétől és lépjen hátra a térkaputól!
Hogy a gyanusítot beszélte rosszul a ghallai közös nyelvet, vagy egyszerűen elbizakodott és ostoba volt talán már sosem tudom meg. Nekem rontott és pár pillanat múlva már a földön fetrengett és agonizált. Minek harcol aki nem tud. Ezt sose értem meg. Kirúgtam a kezéből a varázslatkomponenseit, miközben vámpírölőmet végig a nyakához szegeztem. Elővigyázatosságom azonban hiába vló volt, egy ízes káromkodás keretében - melyet korlátozot nyelvismeretemmel nem értettem pontosan - tőrt rántott, majd saját szívébe mártotta.
-
Azt hiszem a tárgyalás ezúttal elmarad. Remélem a minisztériumban nem veszik ezt túlságosan zokon. | |
|