|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Koc] Good old-fashioned lover boy |
2262. nap :: Első lépések
Miután tervemet lejegyeztem, elcsomagoltam a Mópatokat bolygatok, a Gejzírek energetikai hasznosítása, a Nem minden Thargodan Tguarkhan illetve az Ősvortexek eredete című kiadványaim közé. Hasznos olvasmány volt mind, talán ideje elkezdeni gyakorlatban kamatoztatni széles ismereteimet.
Mivel a Thargodanok hazája rengeteg veszedelemmel kecsegtet, első utamat a biztosrévi mágustorony felé vettem, ahol eddigi bőséges mágikus tudásomat két újabb védővarázslatttal gyaraítottam. Az egyik az elektromosság a másik a sav ellen nyújt kitűnő védelmet. Elsajátítottam ezen kívül a Thargodan illuziót is, ami soxor lehet majd szolgálatomra odaát.
Mivel a városba már a térkapu közvetlen közeléből érkeztem, így a visszaútre nem volt gondom, ahogy kiléptem a városkapun, a mágia sűrű örvénye ragadott magával, sodort egészen az Alanor melletti térkapuhoz. Izgatottam láttam hozzá életem első dimenzióváltásához, ám a várt katarzis elmaradt. Miután elmormoltam a szükséges igéket egy egyszerű ajtó materializálódott előttem olyanforma, mint egy kisvárosi ház bejárata. Talán csak annyiban tért el az ajtón való áthaladásom egy kényelmes otthonba való belépéstől, hogy a kisvárosi otthonokban ritkán fogadja az alakváltót egy felbőszült lidérckirály. A heroikus csata ismertetésétől ezúttal tartózkodom, legyen elég annyi, hogy főhősünk, nevén nevezve én ismét egy dicsőséges diadallal gyarapíthatta véget nem érő históriáját.
Mint ahogy a katalogusokbol tajekozodtam minden Sötét Földre induló túristaút kihagyhatatlan része a lovagi tábor. Ezek amolyan régimódi lovagok lehetnek, akik táborban élnek, és harcolnak a gonosz ellen. Díszes sátrakkal és korabeli fegyverekkel. Nem hagyhattam ki. A tábor idegenvezetője, bizonyos Rasolphius, aki szerepéhez hűen a a Sir előnevet aggatta magára, - mint ahogy arra hamarjában fény derült - feketézik. Varázslatokat tanít bizonyos mennyiségű szörnykomponensért cserébe. Nálam három lélekeesszenia volt éppen feleslegben, ezekért csak hosszas alkudozás után ajánlott egy Solisar auráját, amit kénytelen voltam elfogadni. Gondolom lehet valami jó kis felvevő piaca.
A tábor után a másik útleírásaim szerint elmulaszthatatlan látványosság megtekintésére indultam. Thargodan város. Ez igen. Persze előtte felraktam magamra a frissiben tanult thargodan illúziót, merthogy a város afféle rezervátum, ahol a Thargodanok szabadon élhetnek. Sőt! A kalandozóknak kutya kötelessége gondoskodni róla, hogy tartózkodásuk során a Thargodanokat ne zavaják feleslegesen.
A teleportáció után az első ami szembetűnik aváros asszimetriája rendezetlensége. Az ember szinte nem érti, hogyan nem dőlnek össze egész utcák. De nem dőlnek. Roppant felemelő látvány. Viszont minden épület közül kitűnik formabontó megjelenésével, és grandiózus méreteivel a Borzalom fellegvára. Egy újabb túrista csalógató intézmény.
Bent thargodannak látszó lények adnak kisebb nagyobb küldetéseket, amiknek megfelelve a magamfajta szerény és sármos kalandozó nagyszerű jutalmakban részesülhet.
Mivel segítőim - nevüket örök fény övezze - jól tájékoztattak, így az első két feladatot azonnal letudtam. Úgy tünt csöppet sem lepődtek meg amikor előhúztam a 24 mutáns csontot illetve mópat tetemet, de valahogy mégis olyan kapzsi fény villant szemeikben. Mindegy, ha jól jártak hát jól jártak. Egy tudás gyönggyel és háromangyalok gyűrűjével nekem sincs okom panaszra.
A szórakoztató negyedből az oktatási negyedbe vettem az irányt, ahol igen hasznos és egzotikus varázslatokat lehet elsajátítani. Nekem most csak az időtorzításra volt szükségem, így miután megvettem - és nagy megelégedéssel kipróbáltm - már folytattam is utam.
A tiltott teleport pontosan ahogy számítottam az ősvortex lábánál rakott le. Anagy talány! Minden vortexek őse.
Amulettel a nyakamban hatszor kiértettem meg a szerencsémet, és 2 vörös zyellel a zsebemben 17 tudatponttal az agyamban indulhattam tovább.
Itt következett az igazi harcos-munkás SF napok megismerése. Két ében sziklatorony megmászása és egy sárkánybarlang kikutatása - majd a tulaj szúrós szemeinek hatására felhúzot nyúlcipő effektív használata - után úgy tértem nyugozóra, hogy tudtam, még sok felfedezni való akad itt. | | |
|
