|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[PapMiska] Elveszett lelkek tolvaja, az éji szipoly | 715. nap :: a szerzetesek bölcsessége Amikor a Fehérbérc melletti kolostorban igyekeztem elmélyedni a misztikus művészetekben, olvastam egy ősi kobudera bölcsességet, miszerint "Mindenkinek megvan a maga tennivalója ezen a világon, az út, amelyen járnia kell."
A rengeteg felesleges hadonászás meg pusztakezes diótörés mellett talán ez a mondat volt a legtöbb, amit ott kaptam. Lassan megvilágosodtam, hogyan lehetek az az igazán álnok, visszataszító hullarabló, akinek mindig is láttak, és ehhez nem kell követnem senki lépéseit. Nem voltam annyira pókhendi, hogy elhiggyem, csak én bukkantam rá a mézesbödönre, de ettől még belenyalhatok párat. Persze ehhez kell felkészülés, merészség és rengeteg tervezés.
S ha mindazt sikerül véghezvinnem, ekkora csalárd disznóságot nem sokan csináltak még előttem. Ha meg rosszul sülnek el a dolgok? Hát, kockázat nélkül nincs siker. És talán nem fog kísérteni többet az a sok megtört szempár, mert kilopom belőlük még a maradék csillogást is... | |
|