|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [PapMiska] Elveszett lelkek tolvaja, az éji szipoly |
554. nap :: nem minden ösvény egyforma hosszú
"...az utat ki-ki a maga módján járja, nincs két madár, mely az égen egyformán szállna..."
A shaddari főtéren hallottam egyszer egy füstös képű csepürágót énekelni. Idővel el is felejtettem ezt az édesbús nótát...
Aztán, már kerek egy esztendeje múlt annak, hogy a Sötétség Ura feladatot bízott rám. Egy igencsak nemszeretem feladatot. Lopnom kellett volna valakitől egy undok kis kék virágot. Annyi volt ezzel a bibi, hogy ellene volt az eskümnek, miszerint olyantól nem lopok, aki még mozog. Hát, a vakszerencse pont az utamba hozott egy barna hacukás flúgos vénembert, aki pont ilyen kék virágot cserkészett Abrizu dombjai között. Elővettem a késemet, hogy térképet rajzolva elmagyarázzam az öregnek, hogy legközelebb ilyen gyimgyomot csak a Süllyesztő mocsárban talál. Akár többet is, és mi lenne, ha ezt a gazt most szépen nekem adná, de izibe. Erre teljesen megveszett és habzó szájjal nekem esett. Pont bele a késembe. Miután megtisztogattam a pengét, átkutattam a tetemet, de ennél is pont annyi használható szajré volt, mint a remeténél hajdanán. Egy büdös nagy semmi.
Gondoltam, valami hasznom csak legyen ebből és tán a rablás is van olyan polcon az óberhénél, mint a lopás. De bizony nem. Talán nem vagyok hideglóliag eléggé képzett, de ezt nem értem. Másé volt, elvettem (aki már nem mozgott!) és mégsem vagyok elég jó? | | |
|
