| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[17:37] Yoro: Lájk! Sőt, megosztás! :D
[17:36] Kati: A Kalandozók versenye valószínűleg holnap el fog indulni.
[22:14] Katerina: beszeljunk TKTK ban
[21:12] Shaden: 27-eshez keresek eppen jelentkezoket (lasd TKTK forum)
[18:06] Katerina: A 31-es megvan a tobbi barmikor mehet sztem Nekem.
[17:30] Ussuk_ki: 31.TK, Térkapu nyitás.
[17:28] Ussuk_ki: Megnézem, hogy melyik az.
[17:28] Ussuk_ki: Életemben nem tk-ztam még, de van valami ryuku-s, tértkapus tk elvileg, amit meg kellene csinálnom
[16:49] Kwisatz: 27,28,48 aktuális
[14:02] Katerina: Engem erdekel majd par
[13:52] Kwisatz: van rá ember?
[13:51] Kwisatz: többszemélyes Ryuku kalandot tudod még csinálni?
[01:35] Spunk: ejjnemide
[01:35] Spunk: 760,58
[14:26] Titusz mester: Jah johet a hovihar 2.0, didergo whrlpl' orvenylovel
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Alitta, dotyu, Pjtor, sargangyal, FlyXan
5 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1135 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: Kwisatz | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Dugikornis] Ulf macskakaparásai |
141. nap :: Vallási nehézségek...
Hát a fene se gondolta, hogy a papi szolgálat ilyen marha nehéz. Már nem feltétlenül magára a szolgálatra gondoltam. Az is nehéz, de arról lehetett is tudni a drótszőrű pincsi egye meg! Nem. Elkezdeni!
Művelt törpe vagyok, aki odafigyelt a klán mesemondójának szavaira (egyes helyeken szokták bölcsnek vagy történettudónak is hívni az ilyeneket), hát alapvetően tisztában voltam vele mely hat isten van jelen az életünkben. A kezdetek kezdetétől nyilvánvaló is lett számomra, melyiküket kívánom szolgálni, a fenséges és nyilván hatalmas Sheran személyében. Egyszerű dolog ez. A világunk nagy része egyszerűen elégett, mert valami ember mágustanoncka megint elbarmolt valamit. Komolyan mondom, miért is lepődök meg? Elvégre köztudomású tény (én mondjuk az előző bejegyzésemben már említett gnóm kalandortól hallottam), hogy a földtől felfelé távolodva ritkul a levegő. Bizonyára ez tesz rosszat a termetesebbek agyműködésének. Nézz meg egy gnómot! Egy ravasz árnymanót! Vagy egy magamfajta daliás törpét ugye... A kobuderák még csak istenesek, de az elfek! Cöhh... A trollokról nem is szólva... Hát mi meglepő van azon, hogy egy ilyen fuldokló agyú ember elbaltázza egész Ghallát? Csoda, hogy eddig nem történt meg, én mondom! Na szóval most itt tartunk, az egész mindenség egy marha nagy sivatag, kivéve ezt a kis szeletet, ami az úrnő birodalma. Itt él törpe marabu kis zöld tojásokkal (nyam!), a pocsolyákból mucugrók szemeznek (nyamm! nyamm!) és még csokivirágra is bukkanni. A sivatagban nem találni egyiket sem. Következtetés: szolgáljuk az úrnőt, állítsuk vissza a hatalmát mindenhol és mindenhol lesz marabu, mucugró meg csokivirág! Ezt nem tudják megérteni a gonoszok, akik még mindig meg vannak veszve a pusztításért, de hát nem véletlenül én vagyok a Nagyeszű Ulf, nem pedig ők. (Mondom, hogy nem Féleszű!!!)
Izgatott voltam, mikor rátaláltam végre az istennő egyik rúnakövére, ahol egy kőlélek informált róla, hogy három áldozati tárgyat kell egy kőre elhelyeznem. A móri gyümölcs nem volt nehézség, lapult is ilyesféle a hátizsákomban. De rókafarok? Sheran a természet, a víz, a növények meg az állatok úrnője, tehát nyilván nem akarja, hogy öldököljek ártatlan állatokat. Így hát mikor megtaláltam az első tazunkarókát igyekeztem együttműködésre bírni, amelyben az foglaltatott volna, hogy ő ideadja a farkát én meg nem bántom, esetleg még kaját is adok neki. Nem egy kompromisszumra hajló egyeddel futottam össze, hiába magyaráztam neki a tényt, miszerint nekem csak a farka kéne, de az nagyon. Igyekeztem a tettek mezejére is lépni, de így csak egy furcsa, keringő jellegű táncot jártunk egymás körül. Végül a marha leszédült a domboldalról és néhány lesodort kerek kő agyonvágta. Ne nézd a parittyámat, annak ehhez semmi köze! Semmi! Mindenesetre, ha már így alakult, akkor a farkát azért magammal vittem. A szárnyas hernyó okozta a legtöbb nehézséget, Leah pokláért se bírtam feljutni a tetejére jó ideig, míg egy különösen agresszív tigroszlán meg nem próbált megenni én meg első ijedtemben megsimogattam a cicus pofikáját a szöges bunkómmal. Nagyon csúnyán morgott na! Később a simogatás következtében elvesztett fogaiból viszont használható mászóeszközt eszkábáltam és így meg lett az utolsó kért tárgy is.
Boldogan igyekeztem végre pappá válni, mígnem egy helyre kis domboldalban, ahol egy behemót nagy, ronda és veszedelmes, mondhatni legyőzhetetlen döggel vívott epikus küzdelmem nyomait igyekeztem kikúrálni a bőrömből a napba nézés elkerülésével, belém hasított a felismerés! Sheran hírnöke egy kőlélek volt, nemde? Hát itt a domboldalban annyi kő van, hogy az csuda! Úgy is dög fáradt voltam a gigászi csata után, amit a hatalmas szörnyeteggel vívtam, amelyet úgy is ismernek a félelemtől egyből megremegő szívű emberek mint a könyörtelen, a brutális színes dözmöngöt, szóval eszembe jutott, mi a nyavalyának keressek másik követ? Az egyikre lepakoltam a tárgyakat és hosszasan imádkoztam, majd várakozni kezdtem, míg meg nem érzem az úrnő jelenlétét. És akkor ott is volt! Ott, éppen előttem! Ahogy ott térdepeltem alázatosan lehajtott fejjel a látóterembe került egy pár bakkura csizma. Látjátok ilyenek az előítéletek, a képzeletemben Sheran valamiért egy hosszú fehér ruhát viselő, babérkoszorúval koronázott, mezítlábas alakként élt, de hát ugye ki vagyok én, hogy divattanácsokat adjak az úrnőnek? Mondjuk az némileg meglepőbb volt, mikor kissé karcos, talán bizony visszafojtott nevetéstől terhes hangon érdeklődött, hogy mégis mi a kavadu ürüléket művelek? Elmondtam, hogy az ő és a természet szolgálatára kívánom feltenni az életemet. Hát igen... A röhögéstől fuldokló árnymanó nő felvilágosított, hogy tényleg válogatósak a kőlelkek, csak rúnakövek felelnek meg a fene ízlésüknek.
Másnap végre találtam egyet. Lepakoltam a cuccokat szépen, a fejemben pedig jéghideg hang csendült. "Végre egy halandó keze..." Én a szavába vágva hadartam el villámsebesen, hogy itt van minden, amit csak Sheran anyánk kért, íme a papjává kívánok válni. Ez némileg kizökkentette a hang tulajdonosát, aki sokkal kevésbé mély és fenyegető, sokkal inkább hökkent hangon mordult fel: "Na de itt? Leah rúnakövénél?" Na ne! Az istenek még a köveken is osztoznak? Nem tök mindegy?! Végül is a vinas turhul segítőkésznek bizonyult, mikor elárulta, hogy hat mérföld keletre egy Sheran rúnakő. Tényleg bölcsek ezek a halálon túliak, rögtön a vesémbe látott, hisz azzal búcsúzott: "Menj csak oda, pont oda való vagy!" Na ugye? Mindig is tudtam, erre a tiszteletre méltó hivatásra születtem!
Az áldozat immár zökkenőmentesen ment és meghallhattam az én istennőm drága hangját, aki nagy sóhajjal papjává fogadott. Egy kvalitásaimhoz illő feladatot kaptam egyből: köveket és farönköket egymásra hordani. Oltárt emelni. Biztos a törpe vérem miatt talált erre alkalmasnak. Aztán pedig három küldetést is kaptam az én szomjazó úrnőmtől. Bizonyára eszeveszett módon szomjazhat, hisz előbb vagy öt liter vizet kért, utána meg egy tucat lédús gyöngymangót. Na de utóbbi kicsit későbbre esett, akkor már egy valódi Közös Tudat tagja voltam. De ez egy másik történet... | | |
|
