|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Aszkéta] Romboló Rokk kalandjai |
2016-02-26 :: Becses trófeáim
Anyuval és apuval álmodtam. Az arcukra nem emlékszem tisztán, de anyám megmutatott valami fekete szőröset és megpróbálta elmagyarázni, mi az. Elég perverz álom, mit ne mondjak. Izzadtan riadok fel. Szerencsére a tűzbokor se gyulladt ki, ami alatt eddig szunyáltam, úgyhogy készen állok az újabb kalandokra. Mivel Tharr így a keblére ölelt, meg némi pszi-energia is kavarog az elmémben, úgy vélem, ideje elpörkölöm minden létező varázslatomat már kora reggel. Mármint mind a kettőt. Úgyhogy, szépen meg is parancsolom Tharrnak, hogy áldjon meg, sőt, a puszta akaratommal elnyomok egy félelmetes pszi-ernyőt is, hogy ne ázzak meg, ha netán esik. Lehet, hogy csillagos varázslósipkát kéne hordanom, hogy mindenki láthassa, milyen félelmetes troll mágus vagyok...
Közben azért eszembe jut, hogy szöges bunkózni sokkal mókásabb dolog, mint varázsolgatni, ráadásul Tharr azt várja el tőlem, hogy ne csak üssek, hanem vágjak, szúrjak és harapjak is. Ezen nem múlik. Ahogy baktatok fel-le, meg is futamítok néhány szörnyet közben. Mondjuk egy sörényes ubuk is elmenekül előlem, ami kicsit lelomboz, mert derék istenem azt szeretné, ha inkább brutálisan leölnék minden jószágot, ami szembe jön, különös tekintettel a sörényes ubukokra. Bár nem tudom mi ez a hihetetlen ellenszenv az ubukok iránt Tharrnál, tiszta feszült a fickó.
Amint így filózok magamban a teológia idiómáiról, egyszer csak előttem terem röfögve egy garokk. Oda is köszönök neki illedelmesen, hiszen mégis csak a névrokonom, aztán jól agyonverem szöges bunkóval. Most nem azért, de ez sokkal menőbb szörny, mint egy gagyi rájanyék, úgyhogy lenyisszantom a fülcimpáját és a nyakamba akasztom trófeának, a régi helyett. Ha egyszer beindul az ipar, akkor nincs megállás, hirtelen azon kapom magam, hogy hentelem a szörnyeket, egyiket a másik után: evaporőr, tetemember, vadász tatu, mind egyre megy. Közben persze okosan váltogatom a fegyveremet is, úgyhogy Tharr igazán elégedett lehet velem, mert úgy látszik, minden kezem ügyébe kerülő tárggyal képes vagyok ölni. Egy gyilkológép vagyok, nincs mit tenni. Szerintem megértem rá, hogy Tharr avatárja legyek.
A öldöklés mellett persze értelmes dolgokkal is foglalkozom, például legyártok egy ásót, amire kezdetben nagyon büszke vagyok. Bele is karcolom a monogramom. Sőt, egy szimpatikus dombon ki is próbálom gyorsan, és ások egy két és fél méteres gödröt diliből, amiből csak a fejem búbja látszik ki. Végül a munkámat siker koronázza, mert a kezembe akad egy rézdarab! Nem csalás, nem ámítás! Egy igazi rézdarab! Egy mithrilnek mondjuk jobban örültem volna... Némi nehézség árán kikászálódok a veremből, közben pedig konstatálom, hogy a bányászélet unalmas, és semmiképp sem trolloknak való foglalatoskodás. Szóval elég hülye ötlet volt ez az egész áskálósdi, úgyhogy száradjon le mindkét kezem, ha újra ilyen baromságokkal fogom tölteni az időt. Ha kell valamihez érc, hát majd veszek a sunyi képű törpéktől.
Hasznos dolog, ha egy magamfajta kalandozó sok időt tölt egyedül, mert rengeteg fontos felfedezést tehet baktatás közben. Például, fél nap töprengés után eszembe jut, hogy akár KÉT trófeát is magamra tűzhetnék, ha úgy esne jól, mert, hát miért ne? Nem igaz? Ennek persze annyira megörülök, hogy nap végére gyarapítom is a kollekcióm egy burástya púppal. Gondolkodtam, hogy inkább a tojócsövét metszem le, de az elég undorító lett volna, úgyhogy maradtam az előkelő púpnál. Mondjuk később azt is messzire hajítom, mivel a lemenő nap fényében sikerül földbe döngölnöm egy félelmetes uzbányt, sőt, egyenesen két ubukot is, úgyhogy még túl is teljesítettem Tharr sörényes ubukok kipusztításával kapcsolatos vágyát. Így aztán övemen most ott fityeg egy uzbány lábujjperc és egy sörényes ubuk orrluk. Két megkökkentően menő trófea. Csak azért nincs három, mert arra még nem jöttem rá, ahhoz kell majd még fél nap töprengés.
Ennyi izgalom és sikerélmény viszont bőven elég egy napra, úgyhogy levackolok, de közben elhatározom, hogy másnap keresek egy Tharr oltárt és beszélek az öreggel, hogy most már jöhetne egy kis táp, mert annyi szörnyet kinyírtam a kedvéért az utóbbi időben, hogy ihaj. | | |
|
