|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Aszkéta] Romboló Rokk kalandjai |
2015-08-29 :: Harmadik nap
Aki keres, talál! Némi pihenés után, elindulok tigroszlán vadászatra. Nem is kell sokáig mászkálnom, a nyomok alapján szinte azonnal belefutok egy kifejlett példányba. Jól fejbe is kólintom hamar, majd egy kőkéssel lenyiszálom az orrát trófeának, a fogait meg csak úgy kiszedegetem, hátha jó lesz az még valamire.
Nem halogathatom tovább az áldozást, összegyűjtök egy vaskos adag száraz ágat meg rőzsét aztán szép nagy kúpba rakom az egészet az áldozati tárgyakkal együtt Tharr oltárán, majd meggyújtom. Figyelem, ahogy pikk-pakk leég az egész kék lánggal, közben próbálok valami imafélét mormolni, hogy például „Ó Tharr, bátor harcosok és földművesek istene, adj erőt, hogy mindenkit lebunkózhassak, meg én legyek a legtáposabb kalandozó egész Ghallán!” Úgy látszik, hogy mélyenszántó imám tetszett az istennek, mert elfogadta az áldozatot, még a rézdarab is elégett. A hamuban meg ott csillog valami medál. Egy Két kard szimbólum! Úúú, de menő! A nyakamba akasztom és máris érzem, hogy majd szétvet az erő. Gyorsan összeszedem a motyóm vigyorogva, majd nekivágok az újabb bozótosnak. Alig várom már, hogy szétüthessek valami szörnyet végre, most, hogy már acélkolosszus lettem.
…
Na jó, erről nem volt szó. Semmilyen verhető ellenfél nem jön szembe, pedig mindenbe belekötök, de azért öngyilkos nem vagyok, hogy például megtámadjam azokat az undorító masszákat, ragyás burástyákat, meg élőholt quwargokat amikkel találkozom. Még egy törpemammut csordába is belebotlom. Mennyi sétáló hús! Elfog a késztetés, hogy közéjük rohanjak szöges bunkóval, de túl sokan vannak, meg kajám is van, meg elég nagyok is, úgyhogy inkább békén hagyom őket, hadd legelésszenek tovább. Inkább szedek pár levéllel erről a smirglibokorról, mert még jól jöhet, amikor a nagydolgomat végzem.
Ha már kioperáltam a tigroszlán fogait, pihenésképpen eszkábálok belőle egy mászókarmot. Jó lesz ez még, ha valami elől hirtelen fel kell iszkolni a fa tetejére, vagy le kell onnan hozni egy kiscicát vagy valami.
Végre látok egy kis dombot, meg egy nagyon mérges kardszárnyú pockot. Hirtelen elhatározom, hogy lenyomok egy sprintet. Na nem a pocok elől persze, csak úgy jólesik, mert egy magamfajta kalandozó kicsattan az egészségtől és az energiától. Amikor lemarad a szörny… azaz amikor már megunom a kocogást, nagyokat sóhajtozva nyújtok kicsit, de aztán rájövök, hogy nem is én, hanem két dorony sóhajtozik mellettem. Felbőszít ez a nyilvánvaló pofátlanság, úgyhogy nekik rontok, hogy megleckéztessem őket. Na, de nézzed már milyen fürgék! Simán elugrándoznak a csapásaim elől, közben meg a lábujjaimat rágják. Hirtelen nagyon elegem lesz a tornából, úgyhogy futásnak eredek… megint...
Most komolyan, mi ez? Massza-föld? Úgy buzgólkodnak itt ezek a groteszk ocsmányságok, mintha legalábbis sáfrányport szívtak volna. Massza, massza hátán. Elhatározom, hogy nem futamodok meg többet. Eljött a leszámolás ideje, masszátok meg!
Neki is rontok egynek gyorsan! Ütöm-vágom, erre nem belém fecskendez valami undorító mérget? Érzem is egyből, hogy zsibbad a bal mellbimbóm! Na jó, ez nekem túl extrém, úgyhogy jöhet a már szokásossá váló futás, de szerencsére a lény nem fárad az üldözésemmel. Viszont itt is van egy másik! Ez nem tűnik olyan veszedelmesnek, úgyhogy nekiesek. Bunkómmal újra és újra lecsapok, a massza meg csak úgy fröcsög szerteszét, de aztán hirtelen egy szörcsögő hang kíséretében, egyszerűen szétrágja a szöges bunkómat. Most ilyenkor mi van? - állok ott döbbenten. Fegyver nélkül, megalázva vagyok kénytelen elhagyni a terepet, igencsak sietősen.
Romboló Rokk szerencséje leáldozott.
Hé Tharr, nem ezt ígérted! | | |
|
