Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
 
Jelenleg bejelentkezve:
Alaria, FlyXan
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés
[Aszkéta] Romboló Rokk kalandjai

2015-08-25 :: Első nap

Nem tudom, mióta fekszem itt az erdőben. Meg azt sem, hogy kerültem ide. Csak nézem bambán - a fejemet vakargatva - a mellettem virágzó kék orchideát, ahogyan elcsámcsog egy húsos szárnyas hernyót, és közben azon töprengek, mi a fenét is csinálok itt? Lapátkezem közben beleakad egy méretes dudorba a kobakomon. Áhhá! Hát így. Valaki egyszerűen leütött.

Feltápászkodva körülnézek. Nini, az ott valami folyó! Nem is! Ez az Alanori Csatorna, tudatosul bennem. Ráadásul a nyugati partja! A felismeréssel együtt hirtelen minden bevillan. Majdnem minden. Rádöbbenek, hogy rengeteget tudok a világról. Méretes koponyámat majd szétveti a tudás. Szinte elviselhetetlen ez a sok okosság. Még a végén kiközösít a többi troll. Komolyan kezdek aggódni magam miatt.

Egy dolog azonban nem tiszta. Akárhogy is töröm a fejem és tépkedem a hosszú szakállam, egy dologra egyszerűen nem jövök rá. Kik lehetnek a szüleim, akik ezt a temérdek tudást megosztották velem? Jó nagy ütést kaphattam, ha pont erre nem emlékszem. De az tuti, hogy félisteni hatalmú kalandozók lehetnek. Ráadásul nyilván gonoszak is, mert a zsigereimben érzem én is a nevelésük hatását. Kedvem is szottyan hirtelen szétcsapkodni ezt az orchideát, de inkább mégsem teszem. Csakis az lehet, hogy miután alaposan kitaníttattak, idecipeltek, átdobtak a Csatornán és jól fejbe kólintottak, hogy innen egyedül boldoguljak. Aztán valami sunyi varázslattal szépen kitörölték az emléküket az agyamból.

Így megy a nagy összeesküvés elmélet gyártás, miközben majdnem keresztülesek egy halom dobozon, amiken a Trikornis Futárszolgálat óarany pecsétje díszeleg. Nocsak! Mi a fene? Türelmetlenül tépkedem szét a csomagolást. Ez az! Menő cuccok! Biztosan faterék küldték! Az addig oké, hogy egyedül kell boldogulnom, hogy bizonyítsam rátermettségemet meg minden, de nehogy már a füstös képű, nyugatról érkező, csenevész túlélők szintjéről kezdjem már, nemde? Majd pont ezekkel fogok marakodni a démontetvek tetemei fölött, hogy kajálni tudjak? A nagy francokat! Széles vigyorral bújok bele a méretre szabott láncingbe, lánckesztyűbe, kényelmes fekete bőrcsizmába és nyomom a fejembe a trollokra méretezett vassisakot. Van itt még valami varázsgyűrű meg karperec is. Meg egy csomó kaja! Úúú, ez igen! Vas dobónyilak! Sőt, egy mandibulakaszát is csomagolt anyám, meg bronzhegyű lándzsát is! Áh, nem, ez az! Egy igazi szöges bunkó! Gyorsan suhogtatok néhányat vele a levegőben. Szerelem első látásra! Ez lesz az én profilom. Nagydarab, elszánt arcú troll, egy még nagyobb bunkóval. Én biztos befosnék magamtól. El is határozom, hogy megtámadok minden szörnyet, ami szembejön, még a félelmetesebbeket is. De miért nem találok a csomagokban sehol vizestömlőt?

Kezdődjék hát a Szomjazók Viadala!



Síkság, bozót, síkság. Rohadt unalmas baktatni. Sokkal jobb lenne Alanorban vedelni az ork sört. Egy kardfogú fülemüle suhan el felettem. Úgy döntök, most inkább nem bántom. Amíg az eget kémlelem, nem veszem észre viszont a felém csörtető bávatag golombárt. Az utolsó pillanatban ugrok félre, mint egy profi torreádor, azzal a különbséggel, hogy utána vadul futásnak eredek. Csak akkor állok meg levegőért kapkodva, amikor a lény feladja az üldözést. Na majd legközelebb szembenézek veled, megállj csak! De mi az? Valami mocorog a fűben. Egy manaelementál! Elhatározom, hogy most helyreállítom a becsületemen ért csorbát és vad csatakiáltással rárontok. Ez az! Beleállítom a vas dobónyilat, majd szöges bunkóval kiplasztikázom a fejét néhányszor. De a kis galád kibírja, sőt, még vissza is csapkod, de aztán berosál és menekülőre fogja. Ennyi. Jól megmutattam neki. Legközelebb majd jól kitekerem a nyakát. Mit képzel ez?

Továbbra is csak síkság meg bozót. Hát ez a kalandozó élet nagyon céltalan. El is határozom, hogy elmegyek a legközelebbi városba tivornyázni. A távoli füstcsíkok azt jelzik, jó irányba haladok. Ahogyan nő mögöttem a mérföldek száma, természetesen úgy nő a lecsapkodott szörnyek száma is. Rambó bogár, szárnyas gömböc, gonyolék. Úgy látszik, az összes undorító féreg képviselteti magát errefelé. Még valami nyálkás masszát is láttam hömpölyögni lefelé egy domboldalon, de jobbnak láttam nagy ívben elkerülni.

Na, végre lakott terület! Végigsétálok peckesen a bűzös, sáros főutcán és igyekszem nagyhatalmú, félelmetes kalandozónak mutatkozni, mert, hát ugye az is vagyok. Végre lehet tivornyázni. Oda is kullogok egy csapathoz, akik hangoskodva kockáznak egy kapualjban. Beszállok én is kicsit. Hiába, a szerencse most sem hagyott cserben, elnyerem gyorsan valami paraszt 2 aranyát, majd elunva a mókát, továbbsétálok. Kellett nekem ekkora pénzeket nyerni, két sarokkal odébb máris nekem ront egy ork bérgyilkász. Biztos a nyereményemre fáj a foga. Abból nem eszik, gondolom még futás közben, de amikor a rohanó léptek elhalnak mögöttem, egy sikátorban egyenesen nekiszaladok egy útonállónak. Na, jól van, ha már így alakult, akkor nincs mese. Vicsorogva meglengetem a szöges bunkómat, majd nekilátok péppé verni az ostoba fejét. Fürgének bizonyul a fickó, egymás csapásait kerülgetjük, már-már haláltáncot járunk. Nem bírunk egymással. Végül eleresztem a híres lesújtó pillantásomat, mire a másik lábai megremegnek és futásnak ered. Inkább nem követem. Hadd éljen még. Megérdemli, jó harc volt.

Kimerített a sok gyaloglás meg a városi forgatag, úgy döntök, hogy itt éjszakázok. Behúzódok egy düledező falú viskó árnyékába és ravaszul elhelyezem a kis beholder szobrocskát, hogy vigyázzon a cuccaimra. Végül laposan körbenézek, majd diszkréten felszippantom az álomport az orromba. Már érzem is, hogy lazulok…