| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Alaria
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Chan] Egy Gaco Naplója |
7043. nap :: Péntek 13. (3. rész)
Vizestömlőm gurgulázva merül el a tavacska fodraiban. Miután megtöltöm, a felszínhez hajolva kortyolok én is. Hideg, édes.
"Jó lesz!" - mondom és szinte fülig húzódik arcomon a vigyor.
"Most megkapod amit megérdemelsz..." - teszem még hozzá és köpök egy hangosat a nyomaték kedvéért.
Szemem elé emelem kezem és tovább vigyorgok miközben látom a testemet körülvevő sötét aurát.
Szertartásosan megigazítom nyakamban az igazi gonoszság szimbólumát, majd füttyentek Sünnek, a gigaféregnek, aki
már tudja a dolgát és kiterül a lábam előtt, hogy kényelmesen a nyergébe ülhessek. Elindulunk.
Sokáig megyünk, Mindketten fáradunk, de nem tartunk pihenőt. Ez mára rendeltetett. Ennek ma meg kell lennie.
Már a lemenő nap utolsó órája világít mikor beérünk az erdőbe. Gondosan választom ki a fát. Görcsös, korhadt.
Elégedett vagyok vele. Hangosat roppanva törik, ahogy az első rántásra enged a tölgy. Elégedett, gonosz vigyor.
Ez egy ilyen nap.
"Indulunk!" Sün fúj egyet; tovaindul a táj miközben haladunk.
Fáklyát kell gyújtanom, mikor a dombokhoz érünk. Megállunk. Leszállok. A nyakamban lévő szimbólumon táncol a fény.
Sokáig keresem a megfelelőt. Valamiért fontosnak tartom, hogy tökéletes legyen. Fél óra múlva veszem fel az igazit.
Kicsit csorba, de azért szögletes. Félig fekete, félig vörös. Már el sem teszem mélyre, pont elfér a kezem ügyében.
Teljesen sötét van, mikor vetkőzni kezdek. Leveszem az ingem és a földre dobom. Sóhaj, majd egy hümmögés. Már megtanultam hol vannak mellkasomon
az ismeretlen módon szerzett sebek helyei. Kikötöm a nadrágszíj gyanánt hordott kötelet a derekamon, kilépek a vászonnadrágomból,
göcsörtös botra támaszkodom. Kortyolok a vizestömlőből. Langyos, átvette a cserzett bőr ízét.
Mezítláb, egyetlen szent szimbólumot viselve indulok a csupasz kő felé és kántálni kezdek. Eláll a hűvös éjszakai szél mikor
egy leheletnyi koncentrációval áttetszővé transzformálom az aurámat.
Belélegzek. Minden lelassult. Újra érzem a szagokat! Kilélegzek. Hallom ahogy szinte megáll az idő. A szívdobogásomra számolni kezdek.
"Egy!" Leteszem a csupasz kőre a botot.
"Kettő!" Mellérakom a szögletes követ.
"Három!" Felállok és magamban egy szerény fél mosollyal ünneplem a pillanatot.
"Négy!" Megnézem a kezem, az aurám még mindig áttetsző!!!
"Öt!" Kitépem a nyakamból a gonoszság szimbólumát és a sötétségbe hajítom.
"Hat!" Lefordítom a vizestömlőt a kő felé. Ömlik a langyos lé.
"Gyere!!!"
"Hét!"
"GYEREEE!!! Itt várlak!!!"
"Nyolc!"
Mintha minden a fonákjára fordulna. Kintről látom magamat, a már megszokott új arcomat. Szám visszafelé formálja a hangokat:
"!!!kalráv ttI !!!EEEREYG"
"Kilenc!" Hallom ahogy hasad a tér-idő szövet.
"JÖN!"
"Gyere köcsög!!!" - ordítok meztelenül a sötétségbe!
"TÍZ!" - megnyílik a tér és kilép a praglonc. Mögötte a gonoszság istenének sziluettjét vélem látni a hasadék túloldalon.
Az évtizedek óta megszokott hang meglepődöttségét nem is leplezve kérdezi:
"Chan?! Elhagysz Engem?!" - hangja dühös, csalódott, kiábrándult.
"Nem voltál ott!!! Nem tartottad be amit ígértél!" - ordítom a hasadék felé teljes kiábrándultsággal.
"Nem tudtalak megóvni." - jön a válasz.
"CSAK TE TUDTÁL VOLNA!" - üvöltöm.
"Gondold meg, még nem késő! Téged visszafogadlak. Csak mondd ki a nevem és a mai napod meg sem történt!"
A praglonc hatalmas karmai a homokot karcolják miközben érzelmektől mentesen létezik. Vár.
"Nem! Tedd a dolgot hitvány szolga!" - vetem oda a büntetőnek. Szinte lomhán mozdul. Karma hideg ahogy felvágja a húsom.
"Legyen hát! Most pedig elveszem amit tőlem kaptál!" - a hang mennydörög a fejemben!
Manám egy hatalmas része kiég a fejemből. A fájdalom szinte elviselhetetlen.
Vigyorgok. Piszkos arcomon fehér csíkot húz az első könnycsepp.
A büntető érintése kiszívja minden energiámat. Vitalitásom redukálódik.
"VIDD Köcsög!!! Hazugságaid jussát viszed!!! Nincs többé szükségem Rád!"
Érzem ahogy kiszívja belőlem a gonoszság maradékát. Fájdalmas az újjászületés.
A hajnali szél susogására térek magamhoz. Az éjszaka történteknek csak a testem és frissen szerzett sebeim a tanúi.
Minden más szinte érintetlen. Fázom, miközben összeszedem a ruházatomat. Száraz, szinte kicserepesedett számon
önkéntelenül bukik ki a nap első gondolata, ahogy a hideg kőlapra nézek.
"Mióta felégetted a világot csak két dolognak láttam hasznát. Mágia és pénz. Egyikhez sem kellesz!"
Valahol térben messze, de időben szinte ugyanakkor egy hatalmas árnymanó legenda arcát viselő tudattalan élőhalott
holtidéző rúnájából kifut minden manatartalék. Chan egykori teste lefordul a hátasról és belezuhan a mocsárba amin épp
kersztülvágni küldték. A magatehetetlen, élettelen testet falánk masszaként nyeli el az ingovány. Soha senki nem látja többé. | | |
|
