|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Chan] Egy Gaco Naplója | 7029. nap :: Péntek 13. (2. rész) Hosszú évekkel később. Dornodon havának Bosszú napján.
Valaki nyalogatja az arcomat. Szélesre húzódik arcomon az önelégült, egyszerre kéjes és szimpatikus árnymanó mosoly.
Nyilván a kedvenc ryuku bordélyházamban kényeztetnek ismét, mint már számtalanszor. Hm... valami nincs rendben. Büdös szájszagot érzek és szőrszálak éles szúrása irritálja az arcomat. Kinyitom a szemem és azt látom, hogy egy tüskés gigaféreg nyalogatja a képemet. Éles csáprágói miliméterekre csattognak az orromtól.
"Mi a ..." - morgok egyet és nyúlok a pörölyömért... de nem találom a szokott helyén, csak a port markolászom magam mellett a földön. A gigaféreg szeretetteljesen pislog rám és homokot fúj a képembe; szemmel láthatóan nem akar megmarni.
Kimászom alóla és leporolom magamat.
Villámcsapásként ér, hogy táboromnak és tárgyaimnak csak a hűlt helyét találom.
"KIRABOLTAK!!!" - ordítom mint egy félőrült. Percekig toporzékolok, miközben felmérem a károkat. A teljes páncélzatom, a több millió aranyam, a varázstárgyaim, a trófeáim, a kedvenc csecsebecséim! Az idomított szörnyeim!!! Nyomuk sincs.
"Mindenemet elvitték!! És itt hagytak egy bamba férget? Hogy történhetett ez?!?!!" - üvöltöm a gigaféreg meghökkent pofájába. Nem jön válasz.
"Ó... hogy Dornodon törje ketté a gerincetket! Ezek legalább 10-en kellett hogy legyenek. Málhásokkal felszerelkezve. Engem pedig leitattak, vagy..." - eláll a szavam amikor tekintetemet a horizont magasságába emelem és a távolban meglátom Alanor falait és a királyi palota tornyát.
"Itt valami nagyon nincs rendben. Ez nagyon nem stimmel..." - határozottan emlékszem, hogy a királyság pusztáin évek óta nem táboroztam.
Csak álmodnék?... De minden annyira valódi. Lekenek magamnak egy pofont, majd egy másikat. A tüskés gigaféreg megrázza a pofáját, mint ha ő kapta volna.
Megcsípem magam és megfagy ereimben a vér amikor meglátom a kézfejemet.
"Hogy a rossebbe kerül ide ez a tetoválás?!"
A grafikát szemmel láthatóan évekkel ezelőtt készítették és egy számomra semmitmondó dátum virít alatta.
"Ez nagyon nincs rendben..."
A gigaféreg árnyékként követ. Ezzel az erővel akár fel is ülhetnék rá. Már egy órája ballagunk a szemerkélő esőben Alanor felé. Szokatlanul kevés manát érzek magamban és valahogy kedvem sincs a varázsláshoz.
"Talán még egy óra és elérjük a várost." - vetem oda útitársamnak, akinek szemmel láthatóan szokatlan, hogy nem ül a hátán senki.
Az eső egyre jobban elered, de most valahogy még ezt sem bánom. Megállok egy frissen összegyűlt tócsa mellett, hogy megmosakodjak és igyak néhány kortyot.
A víz egy ismeretlen árnymanó képét tükrözi vissza.
"Te ki a faszom vagy?!" - kérdezem halkan, rezignált bénultsággal.
"Mi folyik itt???" – a szürke felhőktől csak egy hatalmas csattanás és villám érkezik válaszul.
Térdre rogyva bámulom a pocsolyát, majd a második villámcsapásra egy vadidegen férfi szemkendős arcának képe villan az agyamba.
"EMLÉKEZZZ!!!" - ezt mondja miközben a szemembe néz.
"EMLÉKEZZZ!!!" - hallom a hangját az agyamban.
"EMLÉKEZZZ!!!" - dohos szalmaszag bűze és fáklyafény képe villan a tudatomba.
"EMLÉKEZZZ!!!"
"MI A FASZOMRA EMLÉKEZZEK ÉS KI A BÁNAT VAGY TE?!?!!!" - ordítom az ürességbe az őrület és a pánik határán.
"Dornodon havának Bosszú napján fogsz visszatérni! Emlékezz a nevedre!!! EMLÉKEZZZ!" - mondja és markolatig nyomja a pengét a szívembe.
"Lopeeeeez!" Üvöltöm, és önkéntelenül is a mellkasomhoz kapom a kezem, szinte még mindig érzem a hideg pengét.
Alanortól néhány mérföldre nyugatra ájultan dőlök bele arccal egy piszkos pocsolyába.
Utolsó szavaimmal a saját nevemet ismétlem.
"Emlékszem Testvérem! Chan vagyok. Chan..." - lehúz a sárszagú sötétség... | |
|