|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
358. nap :: Elfet próbáló idők
Immár ismét gyereksírástól hangos a Szentély. Annál is inkább, mert elég nyűgös ez a kicsi lány. Most végre elaludt, de erre is csak itt mellettem (vagy még inkább az ölemben) hajlandó, a bölcsőjében már nem. No és a hordozókendőben imád lenni – amíg én cipelem. Dehát amúgy is jórészt az enyém ez a nemes feladat…
Szégyenszemre az itteni szerzetesek többet foglalkoznak vele, mint a saját apja. S bizony kezdettől fogva elkél a segítség, mert most korántsem megy minden olyan simán, mint Lilendával. Hosszas vajúdás után született meg, és utána pár napig igencsak gyengének éreztem magam. Ráadásul nem volt elég tejem, hogy bőkezűen táplálhassam.
Furcsa dolog másoktól kapni a gondoskodást, nem attól, aki elvileg a társam lenne ehhez a feladathoz. Merthogy Sendiel itt van ugyan, de jókora távolságtartással figyeli az eseményeket, és valamiért mindig akkor akad sürgős és fontos dolga a városban, mikor különösen szükségem lenne rá. Mondják, hogy az első gyermek születése nagy próbatétel egy kapcsolatban. Úgy látszik, nálunk a másodiké az. Az elsővel elkényeztetett, élménnyé varázsolva azt az időszakot. Most meg csúnyán cserbenhagy… | | |
|
