Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[22:31] Alaria: Az szep, remelem nyernek valamit! :)
[18:57] Sosi: :)
[18:57] Sosi: sem táborozott 500 napnál kevesebbet.
[18:56] Sosi: Én viszont 3 karakterrel is jelentkeztem az olimpiára, és mindegyik kipihenten érkezik, mert senki s
[15:44] avas: jah nekem is sietnem kell kifarmolni par millat meg a heten :)
[14:50] Bruti: En nekem az ilyen sietseg segitett tobbet nem lepni:)
[14:40] Pjtor: hja, de az ilyen sietsegbol szuletnek a kinyomtat - osszetep fordulok :)
[14:36] avas: meg van fel orad
[14:21] Pjtor: b+ tegnap jelentkeztem olimpiara, MOST jutott eszembe, hogy elbsztam valamit
[14:13] albertus: Üdv.
[13:36] Korrbak: Sziasztok, Üdv mindenkinek, most már regisztrált tagként ;)
[17:46] Kati: :)
[16:07] Garaz: Kati: Naná, be volt tervezve!
[14:59] Sosi: köszi
[14:54] Kati: Garaz: ... és sikerült? :)
 
Jelenleg bejelentkezve:
yabba
1 felhasználó
 
Regisztrált:
1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9145%
Annak98.0316%
FlyXan96.2788%
Yoro96.0561%
Zka95.1102%
skaven94.3475%
Amanda93.4365%
Balu92.5796%
Koc92.5603%
Spirit91.7419%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

351. nap :: Álom és valóság
Megérkeztem a Fény Szentélyébe, és tudtam, hogy most már nem lehet baj: itt fog megszületni a második gyermekünk is. Sendielnek ugyan épp akadt még valami dolga, de a szokásos kis szobácskánkat már birtokba vette. Sőt, még egy kis meglepetést is hagyott nekem a kedvenc hintaszékemben: egy gyönyörű nyakláncot rejtett egy zenélő dobozkába. S ahogy meghatottan hallgattam kedvenc dalomat, megérkezett ő is, és énekelte a végét. „Megszolgálta” a jutalom-csókot! Az ékszerpróbából pedig ölelés lett, miután segített bekapcsolni hátul, és megcsodáltuk a tükörben a korábban szintén tőle kapott fülbevaló méltó kiegészítőjét a nyakamban. Az ölelésből pedig egy kellemes összebújós este kerekedett, és pihentető alvás, amíg még lehet. Másnap reggel aztán séta a városban, kéz a kézben, büszkén, boldogan. Hirtelen ötlettől vezérelve egy lassú tánc (vagy valami olyasmi; a baba mindenesetre lenyugodott a lágy ringatózástól) egy utcazenész muzsikájára, s az alkalmi közönségtől nem kis summa a látványosságért Sendiel félretett kalapjába. Amit persze nagylelkűen a bárdnak adott, csak egyetlen érme maradt meg véletlenül, és esett csilingelve a földre, alighogy pár lépést tettünk. Azon meg egy csokor illatos virágot vett nekem, mielőtt hazafelé indultunk, mert érzésem szerint igencsak közeledett az idő…

Akár így is lehetett volna, de csak a Szentély igaz a fenti történetből. Sendiel is itt van ugyan, de továbbra sem hajlandó se bocsánatot kérni tőlem, se tudomást venni a babáról. Így persze hiába próbál jópofáskodni, kicsit se jön be nekem… Nem, nem várom el, hogy találja ki, mi bajom van. Elmondtam, mi fáj. Elmondtam, de minek? Mintha nem is ő lenne, aki valamikor lenyűgözött a történeteivel, a dalaival, a figyelmességével. Mintha nem is ő lenne az apja ennek a gyermeknek, aki hamarosan megérkezik közénk, és akit tisztességgel fel akarok nevelni – de ez nem egyszemélyes feladat!