|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
344. nap :: Miért?
Így lesz hát vége a nagy szerelemnek? Mivel érdemeltem ki, hogy ilyen csúnyán rászedjen azzal a kardozással? Nem vagyok méltó talán, hogy velem avassa fel azt a pengét?
De legfőképp, mivel érdemeltem ki, hogy már a gyermek, a közös gyermekünk se érdekelje, és úgy viselkedjen, mintha nem is létezne az, aki a hasamat rúgja belülről most is?
Még bocsánatot sem kért a történtek után… Egy darabig még elhittem, hogy meg akarja adni a módját, azért nem sieti el, de hiú remény volt.
S a legrosszabb, hogy ennek a babának már nincs visszaút. Miatta erőt kell vennem magamon, és továbbra is rendszeresen találkozni vele, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
De miért csak volna?
Ugyan mikor lenne nagyobb szükségem a támogatására, ha nem most és az elkövetkező időszakban?
Miért nem sújt le rá az Istennő, hogy így bánik azzal, akit állítólag szeret, és aki hamarosan ismét egy gyermekkel ajándékozza meg?
Miért? | | |
|
