|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Dulmina] Az utókornak szeretettel | 323. nap :: Mocorgó Most már elmaradoznak a rosszullétek, és helyettük az egyre gömbölyödő pocakom mutatja, hogy a nagy kalandok helyett nemsokára ismét egy kisbaba köti majd le a figyelmemet. Igaz, napközben takarja a páncél a kíváncsi tekintetek elől – meg legfőképp védi az olykor igencsak ádáz harcosnak bizonyuló szörnyek támadásaitól. De esténként lekerül mindez, és Sendiel ölelésének biztonságában hajthatom álomra a fejem.
Pár napja azonban egy fura érzés nem hagyott aludni. Vártam már, most mégis hitetlenkedve figyeltem, ahogy időnként mintha mozogna a kicsi odabent. Elmosolyodtam magamban, és feltűnés nélkül odahúztam Sendiel kezét, de amúgy nem szóltam neki minderről, hiszen Lilenda óta tudom jól, hogy ilyenkor egy darabig még csak az enyém a kiváltság, hogy érezhetem ezt a finom mocorgást.
Tegnap este aztán Sendiel is észrevett valamit. Elnéztem, ahogy elgondolkodva meg-megáll s figyel, miközben simogatja a hasamat (remélem, a baba is érzi, és olyan kellemesnek találja, mint én!). Majd boldog mosolyra húzódik a szája (jaj, imádom!) – és az övével együtt az enyém is. Igen, drágám, jól sejtetted, hogy van itt számodra egy kis meglepetés! S ha nem csiklandozol, hogy nevessek – és persze a baba is úgy akarja –, akkor most már te is érezheted a mozgolódását ;) | |
|