Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[16:40] Miko: irtam az ugyfelszolgon es javitottak
[16:39] Miko: Salle: ugyanez volt nekem tegnap. uj cuccok nem jelentek meg a leoszthato cuccok kozott
[15:46] Erynome: Lencsét és szilánkot is engedett leosztani
[15:46] Erynome: Salle: ez fura, nekem tegnap már tök jól működött
[15:30] Salle: ez most már javítva lett, el is tudtam osztani a szilánkokat
[15:29] Salle: viszont a szilánkokra, rencsére nem volt elisztási lehetőség, nem is látszott
[15:28] Salle: délelőtt utaltam, du1-kor be volt már írva.
[14:58] Neal: nekem mait beírták már
[14:39] Alaria: Tegnapi utalast ma vajon beirjak meg?
[15:58] Garaz: Manó feltámada!
[15:50] Garaz: Manó meghala...
[18:27] pterois: szerintem csak nézőként lesz jelen :D
[17:21] Spunk: A hírnök melyik kategóriában indul a miniOlimpián? :)
[10:42] játékvezető: Kiment a hírnök is a miniolimpiára.
[10:20] torryl: Ohh van extra is, wow :o
 
Jelenleg bejelentkezve:
Rek
1 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1473 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

316. nap :: Szeretlek!
Túl sok kacatot halmoztam már föl, így hát nem ártott egy kis rendet tenni a hátizsákomban. Ahogy kiborítottam belőle mindent, egy gyűrött papírlap is előkerült az aljából. Széthajtottam. Megborzongtam, ahogy megismertem a rajta található írást. Gyorsan visszahajtottam, és elsüllyesztettem a zsebem mélyére.

Már meg is feledkeztem minderről, mikor egy reggel különösen korán ébredtem, és képtelen voltam visszaaludni. Elnéztem hát Sendiel arcát, figyeltem, ahogy szuszog. Közben most is megcsodáltam a lepkeszárny-szemet a nyakában, ugyanúgy, mint akkor, a felelőtlen kis kalandja után – ami nélkül talán sosem értem meg, hogy mennyire szeret, és sosem találunk egymásra.

Erről hirtelen eszembe jutott a zsebemben lapuló papiros. Valami furcsa erő arra biztatott, hogy húzzam elő, és olvassam el a rajta található verset. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de végül csak engedelmeskedtem. Kibogarásztam a nem épp gyöngybetűket. A mondanivaló most is túlragyogta a külcsínt: egy csodálatos szerelmesvers lett a jutalmam.

Akár Sendiel is írhatta volna, annyira megérintett. Aztán bevillant, hogy mi lett a vége azzal, akitől valójában kaptam. Elszorult a torkom, ahogy előtörtek emlékeimből az utolsó levelének szavai. Annyira ellentétes volt a kettő, vajon melyik volt az igaz? És ha ez utóbbi is, miért nem hagyta, hogy a szépre emlékezzek vele kapcsolatban? Kicsordult a könnyem…

Nem tudom, meddig sírdogálhattam, de valahol jólesett. Sendiel kedves hangja rántott vissza a jelen valóságába: afelől érdeklődött finoman, hogy mi a baj. Szipogva feleltem, hogy semmi. Mellette tényleg semmi. Átöleltük egymást, és biztos voltam benne, hogy az ő karjaiban a helyem. Fölnéztem rá, és csak egy halk, de mélyen őszinte szó fért ki a számon: szeretlek!