Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[21:09] torryl: köszi Spunk
[20:21] Spunk: nemsokára megíróm a TF fórum eseményeit is
[20:18] Spunk: kicsit jobb kép ugyanarról az adattárban tőlem
[20:15] thord: Mar lehet is UL-t küldeni
[19:56] torryl: köszi Ery
[19:24] Alaria: Koszi!
[19:06] Erynome: Vlagyi dijasok adattarban, nehezen volt fotozhato, szoval 3 kepbol vagtam ossze:)
[18:31] Alaria: Ilyen pocsek szereplesem evek ota nem volt :(
[18:30] Alaria: Szettephetnem legalabb ritualisan mind
[18:30] Alaria: Kar, hogy nem papiron kertem a fordulokat
[16:12] Alaria: Vlagyi dijasokat valaki pls dobja fel!
[15:53] Erila: Én ugyanígy jártam:(
[14:51] thord: Ery majd a következőre, most rászervezett a család :)
[11:24] Kregon: Talan a kovetkezore
[11:24] Kregon: Sajnos nem tudok elmenni a talira
 
Jelenleg bejelentkezve:
Kregon, goyslee
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9145%
Annak98.0316%
FlyXan96.2788%
Yoro96.0561%
Zka95.1102%
skaven94.3475%
Amanda93.4365%
Balu92.5796%
Koc92.5603%
Spirit91.7419%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

316. nap :: Szeretlek!
Túl sok kacatot halmoztam már föl, így hát nem ártott egy kis rendet tenni a hátizsákomban. Ahogy kiborítottam belőle mindent, egy gyűrött papírlap is előkerült az aljából. Széthajtottam. Megborzongtam, ahogy megismertem a rajta található írást. Gyorsan visszahajtottam, és elsüllyesztettem a zsebem mélyére.

Már meg is feledkeztem minderről, mikor egy reggel különösen korán ébredtem, és képtelen voltam visszaaludni. Elnéztem hát Sendiel arcát, figyeltem, ahogy szuszog. Közben most is megcsodáltam a lepkeszárny-szemet a nyakában, ugyanúgy, mint akkor, a felelőtlen kis kalandja után – ami nélkül talán sosem értem meg, hogy mennyire szeret, és sosem találunk egymásra.

Erről hirtelen eszembe jutott a zsebemben lapuló papiros. Valami furcsa erő arra biztatott, hogy húzzam elő, és olvassam el a rajta található verset. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de végül csak engedelmeskedtem. Kibogarásztam a nem épp gyöngybetűket. A mondanivaló most is túlragyogta a külcsínt: egy csodálatos szerelmesvers lett a jutalmam.

Akár Sendiel is írhatta volna, annyira megérintett. Aztán bevillant, hogy mi lett a vége azzal, akitől valójában kaptam. Elszorult a torkom, ahogy előtörtek emlékeimből az utolsó levelének szavai. Annyira ellentétes volt a kettő, vajon melyik volt az igaz? És ha ez utóbbi is, miért nem hagyta, hogy a szépre emlékezzek vele kapcsolatban? Kicsordult a könnyem…

Nem tudom, meddig sírdogálhattam, de valahol jólesett. Sendiel kedves hangja rántott vissza a jelen valóságába: afelől érdeklődött finoman, hogy mi a baj. Szipogva feleltem, hogy semmi. Mellette tényleg semmi. Átöleltük egymást, és biztos voltam benne, hogy az ő karjaiban a helyem. Fölnéztem rá, és csak egy halk, de mélyen őszinte szó fért ki a számon: szeretlek!