|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
309. nap :: Testvérek
A frászt hozta rám ez a mai labirintus! De lényeg, hogy sikerült végigjárnom, megvan egy újabb galachmit. A harmadikért viszont lehet, hogy nem mostanában kellene benéznem, hiába szereztem már meg a térképet. Nem mondom persze, hogy minden veszélyt mániákusan elkerülök, de mégiscsak vigyáznom kell erre a babára.
A nagy izgalom után végül nem vártam meg Sendielt a mínoszkúpnál, hanem inkább beteleportáltam a városba, hogy a Szentélyben pihenjek meg. S milyen jól tettem! Végre láthatom én is Lilendát személyesen!
Természetesen kihasználtuk az alkalmat és jót beszélgettünk, éjszakába nyúlóan. Előkerültek a kalandjaink, legutóbbi élményeink, és Sendiel után vele is megosztottam a hírt: hamarosan testvére lesz.
Láttam, hogy hiszi is meg nem is, és egyelőre nagyon nehéz elképzelnie, hogy már itt hordom a kicsit a szívem alatt. Talán majd ha már nagyobb lesz és mocorog… Mikor Lilenda jött, nekem is megfoghatatlan volt még ilyenkor, és utána is csak csodálni tudtam a természet bölcsességét, ahogy terelgetett a kisebb-nagyobb jelekkel. De ahogy fölidéztem neki pár emlékezetes pillanatot abból, hogy milyen volt őt várni, lassan megtört a jég, és nemsokára azon kaptam magam, hogy azt tervezgeti, hogy mi mindent fognak együtt csinálni. | | |
|
