|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
302. nap :: Kicsi élet
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem csal a megérzésem, és nem csak a vágyaimban él ő, hanem tényleg. Nem voltam beteg a hónapban, és étvágytalanságom ellenére is kezd szorítani az öv. S nem aggasztanak már a rosszullétek sem – bár továbbra is elő-előfordulnak – mert tudom az okukat.
Bár nem ígértem meg Sendielnek, hogy vele töltöm az estét, boldogan vettem az ő táborhelye felé az irányt. Meg akartam lepni, de nem igazán jött össze: messziről észrevette érkezésem, és a bogrács tartalma is azt mutatta, hogy nem csak magának szánta a készülő ételt. (Bár a múltkori eset óta ugye tudjuk, hogy az állatok sem vetik meg a jóféle főtt étkeket.)
Ketten gyorsan elrendeztük a dolgaimat, aztán meg egy kis zenéléssel ütöttük el az időt. Ezt nagyon imádom: már amikor a kezébe veszi azt a míves lantot, tudom, hogy minden gondom tovaszáll (egy időre legalábbis). Csodálom, hogy a kedvenc nótáim mellé mindig meglep valami újdonsággal, és mindezt úgy adja elő, mintha ott és akkor találná ki. Talán tényleg így van, talán nem, nem tudom – mindenesetre lenyűgöz!
Virágot is kaptam a dalok mellé, egy szép és illatos mákrózsát. A sors furcsa játéka: ahogy az orromhoz emeltem, észrevettem, hogy a kinyílt virág alatt megbújik egy kis bimbó is. Mutattam Sendielnek, s jólesett hozzábújni, hogy elmondjam neki: Egy újabb kicsi életet hordok a szívem alatt. Nemsokára testvére lesz Lilendának. | | |
|
