|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
288. nap :: Új kihívások
Úgy alakult, hogy én bizony a búcsú óta nem találkoztam Lilendával. Na persze ez nem akadályozott meg abban, hogy időnként küldjek neki pár hasznosságot, hogy ne tárgykészítéssel kelljen töltenie az időt, ha attól érdekesebb dolga is akad.
S ahogy Sendiel beszámolójából leszűrtem, akad is. Ő összefutott vele vagy kétszer, és büszkén mesélte, hogy mi mindent látott, hallott. Gyaloglás helyett a lányunk is spagulárháton jár már jó ideje. Bár még nem lépett egyik isten követőinek sorába sem, már döntött, hogy kit választ (a döntését ugyan nem árulta el, de nem tudtam fogadást kötni Sendiellel, mert mindkettőnknek ugyanaz a tippje :). Korához képest figyelemre méltó trófeákat hord, bár az egyikről bevallotta, hogy kicsit sérült volt már az érte legyőzött bestia (van ez így…). A mágia tudományával is ismerkedik, és akkor sincs elveszve, ha üzletelésről van szó (ezt magam is kikövetkeztettem az aukciós listából) – hiába, no, anyja lánya!
Kedvesem csak azt tette hozzá szomorkásan a végén, hogy a kisasszony nem veszi komolyan a zenetanulást; esténként, fáradtan egy-egy rövid dalocska pedig nem sokat ér. Mi tagadás, ezen a téren én is szégyenben maradok az utóbbi időben: hiszen most kiélhetem magam veszélyes helyek kikutatásában inkább, amiket várandósan, majd a cseperedő Lilenda mellett természetesen nem vállaltam.
Most is itt egy titkosírás; meg kellene fejtenem a fura jeleket, hogy holnap szerencsét próbálhassak a mínoszkúpban! | | |
|
