|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
281. nap :: Egy kedves ajándék
Fárasztó nap volt ez a mai, de aludni persze nem tudok. Csak csodálom itt Sendiel ajándékát a lassacskán hamvadó tábortűz gyér fényében (fél kezem most is rajta nyugszik, és el-elkalandozik arra a tekintetem), és még mindig nem jöttem rá, hogy hogyan tudott nekem is szerezni egy ilyet.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy ma reggel, a közös táborozás utáni búcsúzáskor alaposan meglepett. Ilyenkor ő szokás szerint vet egy alapos pillantást a viselt felszerelésemre, majd ha mindent rendben talál, szertartásosan elővezeti nekem Somát, és fölsegít a hátára. Jólesik ez a gondoskodás. Szóval most is hozta a derék hátast, akiről előbb azt hittem, hogy a saját spagulárja, hiszen egy díszes nyereg volt rajta. Ezt lépten-nyomon megcsodáltam az övén; sőt, bevallom, néha egészen sokáig gyönyörködtem benne, mikor ő nem látta. Na de most határozottan az én drága Somám volt alatta, és közelebbről megnézve a nyerget, az is vadonat új! Hitetlenkedve simítottam végig, szívtam be az illatát. Soma is büszkén kihúzta magát, megérezve, hogy nem akármilyen felszerelést kapott.
Boldogságtól sugárzó arccal öleltem Sendielt, és köszöntem meg neki a meglepetést. Talán ő maga sem gondolta, hogy ekkora örömet szerez nekem ezzel az ajándékkal. Egy igazi díszes nyereg, ami nem csak szép, de meglepően kényelmes is vele az utazás! Már csak azt kell kitalálnom, hogy épp hová is van kedvem menni :) | | |
|
