Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[21:13] Danair: Mert ugye Ery mindenki tudja hogy bennfentes... :P
[20:56] Salle: utána megjelent a szövegesen is , és ikonnal is , le is tudtam osztani.
[20:56] Salle: ikonnal és szövegesen, a szilánkra se szöveg se ikon. Írtam üfsz-re és után valamikor javítva lett
[20:55] Salle: Ery: délelőtt utaltam , ebéd után ránéztem és akkor nem a bónuszok + sáfránykő volt ott
[16:40] Miko: irtam az ugyfelszolgon es javitottak
[16:39] Miko: Salle: ugyanez volt nekem tegnap. uj cuccok nem jelentek meg a leoszthato cuccok kozott
[15:46] Erynome: Lencsét és szilánkot is engedett leosztani
[15:46] Erynome: Salle: ez fura, nekem tegnap már tök jól működött
[15:30] Salle: ez most már javítva lett, el is tudtam osztani a szilánkokat
[15:29] Salle: viszont a szilánkokra, rencsére nem volt elisztási lehetőség, nem is látszott
[15:28] Salle: délelőtt utaltam, du1-kor be volt már írva.
[14:58] Neal: nekem mait beírták már
[14:39] Alaria: Tegnapi utalast ma vajon beirjak meg?
[15:58] Garaz: Manó feltámada!
[15:50] Garaz: Manó meghala...
 
Jelenleg bejelentkezve:
Spunk, albertus
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1473 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

267. nap :: Végtelen kékség
A tenger! Eddig csak tengerszemet láttam, de ez most a végtelen tenger, a végtelen kékség… Lágy szellő, víz-illat, morajlás.

Kedves dallam, kedvesem illata, lágy ringatózás a mellkasán. Mintha csak álmodnék… De itt van, ölel, s én ölelem. Végtelen kékség a szeme, és mosoly ott is, nem csak a szája szegletében. Azt hiszem, ez a boldogság. Boldognak látni Őt, s boldognak lenni mellette.

Kézenfogva sétálni a parti homokban, meg-megállva, összebújva időnként. Akárcsak a szentélykertben azon az éjjelen, mikor a mi kis tündér-lányunk érkezett. Csodálni a naplementét, a sirályok röptét, a kagylók lebegését.

Belegázolni a vízbe, nem törődve fröcsköléssel, átázással, csak nevetni jóízűn, és menni, menni befelé – amíg meg nem állít a mélység. S mikor én már kénytelen lennék visszafordulni, Ő még beljebb óvakodik (megteheti, hisz nagyobbra nőtt), aztán kezét nyújtja, s belé kapaszkodva beljebb jutok én is. Két karnyival még annál is beljebb, mint ő!

Megszabadulni a vizes ruháktól, vacogva összebújni, takaróba burkolózni. Ölelni, simogatni, és lassacskán összeolvadni; a mélység után a magasságot meghódítani. Együtt pihegni, s egymás karjaiban megpihenni.

Újra gyermeknek lenni, s homokvárat építeni. De kőre ám, hogy csak azt nyaldoshassák az érkező dagály hullámai, de az épületben kárt ne tegyenek – és Ő büszkén nézhesse, mit emelt nekem. Én meg büszkén nézhessek fel rá, hogy mindenre gondolt.

Elképzelni a vár belsejét; beletenni emlékeket, vágyakat, életet. Nézni, ahogy rácsodálkozik, mivel csinosítanám ki az alkotását, hogy utána azt mondhassuk rá: igen, ez az otthonunk. Kalandozók otthona, őrült ötlet! De jó játék együtt álmodni.

Az egyik végtelen kékségtől pár nap után érzékeny búcsú – jó időre, ha talán nem is örökre. De a másik, a mosolygós, a társam marad – remélem, örökre!