Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[21:16] Korrbak: Sajnálom, hogy nem tudtam menni :(
[20:40] Korrbak: Köszi srácok, jók vagytok! mindent értek ;)
[19:26] Salle: kb. 250+ bónussszal indul 1-1 karakter, ehhez adódik hozzá amit befizetésből ráírsz
[19:25] Salle: a bónuszokat a TF-es oldal , "bónuszok" (pirossal bal oldalon) menüpontnál költheted el,
[19:23] Salle: Karakterek rendelkeznek egy alap "bónusz" mennyiséggel, ehhez ad a befizetéses dolog valamennyit
[19:18] Korrbak: Mit jelent a bónusz vásárlási lehetőség a befizetési akcióban?
[08:28] Roante: Megeszi a kisebb Zant is, vmelyik NJK folyamatosan szorja
[22:13] Pjtor: vagy elulteted. de inkabb pusztitsd el, ocsmany egy dolog
[22:08] albertus: 1540-es tárgy vagy enyészet.
[22:02] Sosi: Főnixtolltól hogy kell megszabadulni
[16:17] Pjtor: sajnos nem igy tortent, bar tenyleg mindenre licitaltam amire lehetett :)
[15:42] Erynome: kb. mindent :D
[15:27] Alaria: Mit vettel?
[14:03] Pjtor: fene tudja, elvileg megvan ha kamatozott pentek ota :)
[13:46] Erynome: Pjtor: dobjak át?
 
Jelenleg bejelentkezve:

0 felhasználó
 
Regisztrált:
1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9145%
Annak98.0316%
FlyXan96.2788%
Yoro96.0561%
Zka95.1102%
skaven94.3475%
Amanda93.4365%
Balu92.5796%
Koc92.5603%
Spirit91.7419%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

267. nap :: Végtelen kékség
A tenger! Eddig csak tengerszemet láttam, de ez most a végtelen tenger, a végtelen kékség… Lágy szellő, víz-illat, morajlás.

Kedves dallam, kedvesem illata, lágy ringatózás a mellkasán. Mintha csak álmodnék… De itt van, ölel, s én ölelem. Végtelen kékség a szeme, és mosoly ott is, nem csak a szája szegletében. Azt hiszem, ez a boldogság. Boldognak látni Őt, s boldognak lenni mellette.

Kézenfogva sétálni a parti homokban, meg-megállva, összebújva időnként. Akárcsak a szentélykertben azon az éjjelen, mikor a mi kis tündér-lányunk érkezett. Csodálni a naplementét, a sirályok röptét, a kagylók lebegését.

Belegázolni a vízbe, nem törődve fröcsköléssel, átázással, csak nevetni jóízűn, és menni, menni befelé – amíg meg nem állít a mélység. S mikor én már kénytelen lennék visszafordulni, Ő még beljebb óvakodik (megteheti, hisz nagyobbra nőtt), aztán kezét nyújtja, s belé kapaszkodva beljebb jutok én is. Két karnyival még annál is beljebb, mint ő!

Megszabadulni a vizes ruháktól, vacogva összebújni, takaróba burkolózni. Ölelni, simogatni, és lassacskán összeolvadni; a mélység után a magasságot meghódítani. Együtt pihegni, s egymás karjaiban megpihenni.

Újra gyermeknek lenni, s homokvárat építeni. De kőre ám, hogy csak azt nyaldoshassák az érkező dagály hullámai, de az épületben kárt ne tegyenek – és Ő büszkén nézhesse, mit emelt nekem. Én meg büszkén nézhessek fel rá, hogy mindenre gondolt.

Elképzelni a vár belsejét; beletenni emlékeket, vágyakat, életet. Nézni, ahogy rácsodálkozik, mivel csinosítanám ki az alkotását, hogy utána azt mondhassuk rá: igen, ez az otthonunk. Kalandozók otthona, őrült ötlet! De jó játék együtt álmodni.

Az egyik végtelen kékségtől pár nap után érzékeny búcsú – jó időre, ha talán nem is örökre. De a másik, a mosolygós, a társam marad – remélem, örökre!