| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[21:09] torryl: köszi Spunk
[20:21] Spunk: nemsokára megíróm a TF fórum eseményeit is
[20:18] Spunk: kicsit jobb kép ugyanarról az adattárban tőlem
[20:15] thord: Mar lehet is UL-t küldeni
[19:56] torryl: köszi Ery
[19:24] Alaria: Koszi!
[19:06] Erynome: Vlagyi dijasok adattarban, nehezen volt fotozhato, szoval 3 kepbol vagtam ossze:)
[18:31] Alaria: Ilyen pocsek szereplesem evek ota nem volt :(
[18:30] Alaria: Szettephetnem legalabb ritualisan mind
[18:30] Alaria: Kar, hogy nem papiron kertem a fordulokat
[16:12] Alaria: Vlagyi dijasokat valaki pls dobja fel!
[15:53] Erila: Én ugyanígy jártam:(
[14:51] thord: Ery majd a következőre, most rászervezett a család :)
[11:24] Kregon: Talan a kovetkezore
[11:24] Kregon: Sajnos nem tudok elmenni a talira
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Morphose_
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9145% | | Annak | 98.0316% | | FlyXan | 96.2788% | | Yoro | 96.0561% | | Zka | 95.1102% | | skaven | 94.3475% | | Amanda | 93.4365% | | Balu | 92.5796% | | Koc | 92.5603% | | Spirit | 91.7419% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
267. nap :: Végtelen kékség
A tenger! Eddig csak tengerszemet láttam, de ez most a végtelen tenger, a végtelen kékség… Lágy szellő, víz-illat, morajlás.
Kedves dallam, kedvesem illata, lágy ringatózás a mellkasán. Mintha csak álmodnék… De itt van, ölel, s én ölelem. Végtelen kékség a szeme, és mosoly ott is, nem csak a szája szegletében. Azt hiszem, ez a boldogság. Boldognak látni Őt, s boldognak lenni mellette.
Kézenfogva sétálni a parti homokban, meg-megállva, összebújva időnként. Akárcsak a szentélykertben azon az éjjelen, mikor a mi kis tündér-lányunk érkezett. Csodálni a naplementét, a sirályok röptét, a kagylók lebegését.
Belegázolni a vízbe, nem törődve fröcsköléssel, átázással, csak nevetni jóízűn, és menni, menni befelé – amíg meg nem állít a mélység. S mikor én már kénytelen lennék visszafordulni, Ő még beljebb óvakodik (megteheti, hisz nagyobbra nőtt), aztán kezét nyújtja, s belé kapaszkodva beljebb jutok én is. Két karnyival még annál is beljebb, mint ő!
Megszabadulni a vizes ruháktól, vacogva összebújni, takaróba burkolózni. Ölelni, simogatni, és lassacskán összeolvadni; a mélység után a magasságot meghódítani. Együtt pihegni, s egymás karjaiban megpihenni.
Újra gyermeknek lenni, s homokvárat építeni. De kőre ám, hogy csak azt nyaldoshassák az érkező dagály hullámai, de az épületben kárt ne tegyenek – és Ő büszkén nézhesse, mit emelt nekem. Én meg büszkén nézhessek fel rá, hogy mindenre gondolt.
Elképzelni a vár belsejét; beletenni emlékeket, vágyakat, életet. Nézni, ahogy rácsodálkozik, mivel csinosítanám ki az alkotását, hogy utána azt mondhassuk rá: igen, ez az otthonunk. Kalandozók otthona, őrült ötlet! De jó játék együtt álmodni.
Az egyik végtelen kékségtől pár nap után érzékeny búcsú – jó időre, ha talán nem is örökre. De a másik, a mosolygós, a társam marad – remélem, örökre! | | |
|
