Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[12:55] pterois: és micsoda meglepivel indult újra :) [10:39] játékvezető: Újraindult a táplálás. [09:27] játékvezető: Leállítom a táplálót kicsit hosszabb időre. [09:21] Salle: éjfél körül léptem 2+1 kört, nem volt semmi probléma [21:54] Roante: Visszaigazolas nekem jott. Leptem ma 4 fordulot, igy nem tudom, h az megjon-e. [20:47] Mad: Már megvolt a 2. is :( [20:45] Salle: küldd el még egyszer, hátha csak benyelte a letöltő az UL-t. Szokta néha. Most elvileg zöld út van. [20:38] Mad: Sziasztok! Ti megkapjátok a fordulótokat? 2 órája küldtem el, de semmi nem jött azóta [20:12] Yoro: Vagy gyorsabbra. :) [14:16] Pjtor: kisse megkesve, de megjott az olimpiai kuldonc. jo lenne lecserelni a tintacsigat valami modernebbre [19:59] Biborhold: Ebben a formában még egy darabig folymatban is lesz. Lassan haladunk azokkal a rombolásokkal. [20:03] karonfoll: kk [17:42] Yoro: Június 11. 15 óra, de még a hírnök se jött. [17:34] karonfoll: mi az olimpia jelentkezési határidő? [15:28] neosaman: Akkor még egy darabig pihengetek :)
| | Jelenleg bejelentkezve: | Katerina 1 felhasználó | | Regisztrált: | 1132 felhasználó 1466 karakter Legutóbb: Pakmara | | Stílus:
| | Top 100 >> | Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | Felhasználó | # | Koc | 155 | Marcsa | 69 | Givangel | 66 | FlyXan | 57 | Spunk | 56 | Ababo | 54 | Annak | 44 | Zka | 43 | Fear'A Wee | 29 | cinty | 28 | Tudásbázis toplista: | Felhasználó | Tudás | Marcsa | 98.9160% | Annak | 98.0334% | FlyXan | 96.2769% | Yoro | 96.0499% | Zka | 95.1130% | skaven | 94.3511% | Amanda | 93.4405% | Balu | 92.5837% | Koc | 92.5644% | Spirit | 91.7473% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Dulmina] Az utókornak szeretettel | 267. nap :: Végtelen kékség A tenger! Eddig csak tengerszemet láttam, de ez most a végtelen tenger, a végtelen kékség… Lágy szellő, víz-illat, morajlás.
Kedves dallam, kedvesem illata, lágy ringatózás a mellkasán. Mintha csak álmodnék… De itt van, ölel, s én ölelem. Végtelen kékség a szeme, és mosoly ott is, nem csak a szája szegletében. Azt hiszem, ez a boldogság. Boldognak látni Őt, s boldognak lenni mellette.
Kézenfogva sétálni a parti homokban, meg-megállva, összebújva időnként. Akárcsak a szentélykertben azon az éjjelen, mikor a mi kis tündér-lányunk érkezett. Csodálni a naplementét, a sirályok röptét, a kagylók lebegését.
Belegázolni a vízbe, nem törődve fröcsköléssel, átázással, csak nevetni jóízűn, és menni, menni befelé – amíg meg nem állít a mélység. S mikor én már kénytelen lennék visszafordulni, Ő még beljebb óvakodik (megteheti, hisz nagyobbra nőtt), aztán kezét nyújtja, s belé kapaszkodva beljebb jutok én is. Két karnyival még annál is beljebb, mint ő!
Megszabadulni a vizes ruháktól, vacogva összebújni, takaróba burkolózni. Ölelni, simogatni, és lassacskán összeolvadni; a mélység után a magasságot meghódítani. Együtt pihegni, s egymás karjaiban megpihenni.
Újra gyermeknek lenni, s homokvárat építeni. De kőre ám, hogy csak azt nyaldoshassák az érkező dagály hullámai, de az épületben kárt ne tegyenek – és Ő büszkén nézhesse, mit emelt nekem. Én meg büszkén nézhessek fel rá, hogy mindenre gondolt.
Elképzelni a vár belsejét; beletenni emlékeket, vágyakat, életet. Nézni, ahogy rácsodálkozik, mivel csinosítanám ki az alkotását, hogy utána azt mondhassuk rá: igen, ez az otthonunk. Kalandozók otthona, őrült ötlet! De jó játék együtt álmodni.
Az egyik végtelen kékségtől pár nap után érzékeny búcsú – jó időre, ha talán nem is örökre. De a másik, a mosolygós, a társam marad – remélem, örökre! | |
|