| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | torryl, Pjtor, Pakmara
3 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
260. nap :: Nem csak a szépre emlékezem
Visszaolvasgatva a naplómat úgy tűnik, csak a szépre emlékezem Lilendával kapcsolatban. Akadtak pedig nehéz pillanatok is.
Természetesen neki is volt dac-korszaka, mikor kedvenc szava lett, hogy „nem”. Hiába mondtam, kértem, javasoltam valamit – nem! Aztán ha erélyesen rászóltam, mert veszélyes volt, amit csinált, akkor meg meg volt szeppenve, hogy mire ez a nagy harag. Értem én, hogy saját véleménye volt mindenről, de akkor még egy kicsit odébb volt, hogy egyedül ő dönthessen.
Nagyon válogatós is lett a kisasszony egy időben. Hiába nem adtam neki olyankor mást sem, egyszerűen nem volt hajlandó megenni bizonyos dolgokat. Köztük egy csomó olyat, amit korábban még kedvelt is. Mondjuk alapvetően nem kellett félteni: útközben mindig igen éles szemmel vette észre az ehető terméseket, és falatozott belőlük. De azért nem kopasztotta le mindet, hogy a következő arra járónak is jusson még.
A válogatóssággal kapcsolatban egyszer igen messzire ment. Épp a vacsorafőzéssel foglalatoskodtam (és úgy esett, hogy a kisasszony számára nemszeretem étel készült), mikor Sendiel félrehívott egy kicsit, mert mutatni akart valamit. S mikor visszamentünk a tűzhöz, kiborítva hevert a földön minden! Lilenda pedig csak kárörvendően nevetett, mikor megkapta az eligazítást a tettéért. Ez volt az a pont, ahol elcsattant egy atyai pofon.
Magam is meglepődtem, de tudtam, hogy teljesen jogos volt. Sendiel azonban nem sokat aludt utána éjjel. Mi tagadás, én sem éreztem magam túl fényesen az eset után: föl-fölébredtem az éjszaka folyamán, és hosszas kínlódás után jött ismét némi nyugtalan álom a szememre. Közben pedig mindig ugyanaz a kép tárult elém: Sendiel félrevonulva, egy közeli fának dőlve üldögélt, s láthatóan nagyon bánkódott.
Aztán hajnalban nem bírtam tovább, és odamentem hozzá. Sok kérdés kavargott akkor már mindkettőnk gondolataiban. Lehet-e elég ok megütni azt, akit előtte oly szeretettel vártunk, s akire kincsként vigyáztunk? Hiteles-e így, hogy attól még továbbra is szeretjük? Lehetett volna-e máshogy?
Vissza persze már nem vonhattuk, ami megtörtént. Saját emlékeimmel próbáltam vigasztalni: én bizony szintén kaptam pár kijózanító nyaklevest annakidején apámtól, és nem dőlt össze a világ. Ő nem tudott ilyet felidézni, bár abban már nem volt egészen biztos, hogy Halatir is így nyilatkozna a kérdésben.
Reggel Lilenda bocsánatot kért tőlünk. Felszabadító volt látni rajta, hogy belátta, hibázott. És felszabadító volt megölelni, úgy, mint korábban. | | |
|
