| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[21:13] Danair: Mert ugye Ery mindenki tudja hogy bennfentes... :P
[20:56] Salle: utána megjelent a szövegesen is , és ikonnal is , le is tudtam osztani.
[20:56] Salle: ikonnal és szövegesen, a szilánkra se szöveg se ikon. Írtam üfsz-re és után valamikor javítva lett
[20:55] Salle: Ery: délelőtt utaltam , ebéd után ránéztem és akkor nem a bónuszok + sáfránykő volt ott
[16:40] Miko: irtam az ugyfelszolgon es javitottak
[16:39] Miko: Salle: ugyanez volt nekem tegnap. uj cuccok nem jelentek meg a leoszthato cuccok kozott
[15:46] Erynome: Lencsét és szilánkot is engedett leosztani
[15:46] Erynome: Salle: ez fura, nekem tegnap már tök jól működött
[15:30] Salle: ez most már javítva lett, el is tudtam osztani a szilánkokat
[15:29] Salle: viszont a szilánkokra, rencsére nem volt elisztási lehetőség, nem is látszott
[15:28] Salle: délelőtt utaltam, du1-kor be volt már írva.
[14:58] Neal: nekem mait beírták már
[14:39] Alaria: Tegnapi utalast ma vajon beirjak meg?
[15:58] Garaz: Manó feltámada!
[15:50] Garaz: Manó meghala...
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | Alaria
1 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1473 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
246. nap :: Az Úr Fairlight dicsőségére!
Furcsa ezt írni, de egyáltalán nem bántam, hogy a barátaim kicsit megvárakoztattak a templom végső simításaival és felszentelésével. Jólesett ott heverészni, pakolászni a hátizsákomban, elmélkedni a világ dolgairól. Feltöltődni, hogy aztán újult erővel induljak utamra, és álljak elébe újabb kalandoknak.
Lassan persze elkezdett hiányozni a jövés-menés, a kihívások, a teendők hosszú sora, s közben a megpihenés Sendiel karjaiban. De kellett most ez a távollét, hogy utána egy vidám, kipihent Dulminát kapjon vissza, aki már nem aggódik Lilendáért, hiszen megértette, hogy nincs miért: megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy megkönnyítsük az útját, de a többi már nem a mi dolgunk.
Lényegében álltak már a falak, apróságokkal lehetett még csinosítani az épületet. Pár kép, néhány párna, terítő, miegymás. Lilenda mellett alaposan belejöttem a varrásba: kezdve néhány saját ruhám átalakításával, hogy pocakosan is rám jöjjenek, majd folytatva a babaruhákkal, amiket olyan gyorsan nőtt ki, hogy szinte összekoszolni sem volt ideje. Habár meglehetősen találékony volt e téren, és ritkán kímélte különösebben a dolgait. Kivéve persze azokat, amik valamiért megtetszettek neki – ezeknél bizony jött a mosás, meg idővel az átszabás. Ilyen előzmények után nem volt gond szép kiegészítőket varrnom Fairlight dicsőségére.
Mire megérkezett negyedik társunk, Qusaimódó, a törpe építőmester is, már igen jól elhaladtam az alkotással – tervem meg természetesen még több volt! Hát még mikor Zúgószél és NaUgyanKii jóvoltából meglett a berendezés is! Bár, ahogy elnéztem, őket különösebben nem hatotta meg, hogy én ilyen, látszólag lényegtelen apróságokkal foglalkozom. Hiába, no, nem vagyunk egyformák! … Igen, talán tényleg inkább építenem kellett volna még – de az az igazság, hogy abból elég volt nekem az elején, és mi tagadás, a fiúk sokkal ügyesebbek is voltak a kőművesmunkában. Én meg a varrás mellett reménykedtem, hogy a „Vén Zsugori” végül értékeli mindannyiunk erőfeszítéseit.
Aztán eljött a nagy nap, és mikor áhítattal beléptünk a templomba, számomra szinte hihetetlen volt, hogy ezt a gyönyörűséget mi emeltük igaz Istenünknek. A szertartás igazi megkoronázása volt a közös munkának, hogy utána megnövekedett hittel induljon ki-ki útjára.
Most még a kedvenc táborhelyem ez, és vissza-visszatérek az Úr házába, amikor nem szólít másfelé az élet. De legyek bárhol, tudom, hogy választott istenem kíséri lépteimet. | | |
|
