| Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
| | | | Jelenleg bejelentkezve: | torryl, Pjtor, Pakmara, Kregon
4 felhasználó | | | | Regisztrált: | 1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace | | | Stílus:
| | | | Top 100 >> |
Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | | Felhasználó | # | | Koc | 155 | | Marcsa | 69 | | Givangel | 66 | | FlyXan | 57 | | Spunk | 56 | | Ababo | 54 | | Annak | 44 | | Zka | 43 | | Fear'A Wee | 29 | | cinty | 28 |
Tudásbázis toplista: | | Felhasználó | Tudás | | Marcsa | 98.9130% | | Annak | 98.0299% | | FlyXan | 96.2808% | | Yoro | 96.0714% | | Zka | 95.1073% | | skaven | 94.3440% | | Amanda | 93.4325% | | Balu | 92.5755% | | Koc | 92.5562% | | Spirit | 91.7366% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
211. nap :: Tündérkönyv
Lassan elkészül a nagy mű, ami miatt néha a naplómat is hanyagoltam az utóbbi időben. Sendiel már az utolsó simításokat végzi rajta.
A dolog akkor kezdődött, mikor elkezdtük olvasni tanítani Lilendát. Eszembe jutott, hogy valamikor mennyi könyvünk volt, és hogy mennyit forgattam a kedvenc mesekönyvemet. Neki persze nem lesz majd lehetősége ilyenre... Aztán egy napon Sendiel örömmel vont félre egy alkalmas pillanatban, és mutatta meg, hogy mit szerzett a városban: egy kis könyvecskét, cserélhető, üres lapokkal. „Mi fogjuk megírni azt a könyvet” – tette hozzá magabiztos mosollyal, amiből tudtam, hogy komoly elképzelése van.
S valóban, délutánonként és esténként, mikor Lilenda már aludt, foglalkoztunk vele egy-egy kicsit. Meg ha épp nem voltunk együtt, akkor külön – aztán mikor találkoztunk, összetettünk, amink volt. Először a borítót díszítettük ki, meg Lilenda kedvenc meséit örökítettük meg, pár rajzzal kiegészítve. Majd következtek a saját gyermekkori kedvenceink. Teljesen más körülmények között nőttünk fel, így érthető módon teljesen más történeteket írtunk le, rajzolás közben pedig jókat beszélgettünk a régi időkről. Így apránként, titokban készült az ajándék Lilendának, hogy ha majd már jól megy az olvasás, akkor megkapja.
Ez elég hamar el is jött, még bőven nem volt érkezésünk mindent megvalósítani, amit elterveztünk. Közben Sendiel kitalálta, hogy a kedvenc dalait is beleveszi a nagy műbe, én meg rajzoltam hozzájuk. Élveztem a közös alkotással töltött idő minden percét, és kíváncsian vártam, milyen fogadtatásra találunk majd. Átadtuk hát félkészen, és azt mondtuk Lilendának, hogy ha jó kislány lesz, akkor a tündérek majd írják tovább a könyvet, hogy mindig legyen új olvasnivalója. Igyekezett is nagyon, úgyhogy ritkán kaptunk „szabadnapot”.
Örömmel olvasott föl a rongybabájának, mi meg ezt hallgatva tudtuk, hogy hol tart, mennyire kell csipkednünk magunkat a folytatással. Aranyos volt, ahogy lefekvés előtt a baba lelkére kötötte, hogy őrizze éjjel a könyvet – csak a tündéreknek hagyja, hogy írjanak bele! S ha megérdemelte a kis tulajdonos, akkor reggelre valóban megtelt néhány lap. Ő meg boldogan rohant hozzánk és mutatta, mikor észrevette. Jaj, úgy féltem, hogy egyszer lebukunk, hiszen mi pontosan tudtuk, hogy mi került a kis könyvbe!
Mikor feltűnt neki, hogy valójában kétféle írás van, és bizonyára egy fiú tündér meg egy lány tündér, még jobban megijedtem, hogy nem sokáig maradhatunk már inkognitóban. Meg ha dal volt az újdonság, akkor Sendielnek el kellett játszania, nemsokára pedig együtt énekelték. Kicsit aggódtam, mi lesz, ha gyanús lesz, hogy Sendiel ismeri mindet, és kívülről tudja…
De szerencsére megmaradt a titok, s vele a játék sokáig. A végére pedig egyre komolyabb történetek kerültek, köztük a sajátunk is. A nevünket persze nem írtuk bele, de azért figyelmesen olvasva rá lehet jönni, hogy valójában rólunk szól az a szép szerelmestörténet. Megállapodtunk, hogy ezt csak közvetlenül a búcsú előtt kapja meg, és mi már nem leszünk vele, mikor összerakhatja, hogy végig mi álltunk a háttérben. | | |
|
