Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[01:35] Spunk: ejjnemide
[01:35] Spunk: 760,58
[14:26] Titusz mester: Jah johet a hovihar 2.0, didergo whrlpl' orvenylovel
[14:04] Spunk: tél lesz mire jön az már nem mászós, hanem fázós event lesz
[11:32] Salle: nekem most annyira nem is hiányzik ez a mászós event :D
[09:39] Danair: Bámulatos gyk 1,5 hét késés
[20:39] Korrbak: megvagyok
[18:01] Korrbak: Lehet nem tölt fordulót a szeró?
[15:42] Kati: Igen.
[15:23] vyrydy: Mármint nov. 10-ig.
[15:23] vyrydy: A befizetési bónuszokat 10-ig lehet elosztani!
[11:16] torryl: ok, köszönöm
[10:48] játékvezető: tudom fixre mondani.
[10:48] játékvezető: Torryl: Nem indul el ma. Hétfőn se, mert akkor szabin leszek. Várhatóan jövő hét szerdán, de nem
[10:33] Erynome: Spunk: toltam egyet alvás előtt
 
Jelenleg bejelentkezve:
Pjtor, Tyr Rigel, Miko, John Jack
4 felhasználó
 
Regisztrált:
1135 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: Kwisatz
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

197. nap :: Változó idők
Nagy szomorúságra ébredtünk tegnap: eltűnt Lilenda kedvenc babája, amihez hihetetlen módon ragaszkodott. Láthatóan egy tolvaj zsákmányává vált, valami egészen más helyett. Neki persze nyilvánvalóan nem akkora érték ez, mint nekünk volt. Lilenda nemcsak ezzel aludt el, hanem rengeteget játszott is vele. Még hordozókendője is volt, meg kis takarója, meg ruhácskái.

A múltkor már majdnem búcsút vettünk tőle, annyira elszakadt, de aztán persze megesett a szívem szegény leánykámon, és fáradságot nem kímélve megvarrtam. Jobb lett, mint újkorában :) Közben Lilenda is varrni akart: a lelkére kötöttem, hogy óvatosan, figyelmesen tegye, és adtam neki egy kis anyagdarabot meg hozzá tűt, cérnát. Ügyesen öltögetett, csak valahogy a végére a ruhája is hozzánőtt...

Volt hát sírás, mikor kiderült, hogy most nem menthető meg a baba. Ráadásul elbúcsúzni sem volt lehetőség tőle. Hirtelen nem is tudtam mivel vigasztalni Lilendát, annyi minden eszembe jutott: a saját kis kabalám, a szőke-fekete hajfonat, aztán a régi kavicsom, amit Sendielnek adtam egy nyaklánccal, és most ő őrzi kincsként. Meg a tűzvihar, ami elvitt mindent, és akkor sem volt búcsú... Meséltem hát a régi időkről, az emlékekről, a továbblépésről.

Jól el is telt az idő, és még előttünk állt egy tisztes táv, hogy Sendiellel közösen táborozhassunk. Kalandozókként, mégis a régi idők családjait idézve, együtt. Alkalmazkodva a körülményekhez, de azért kicsit dacolva a változásokkal.

Egy darabig követtük a tolvaj nyomait, de aztán elváltak Sendiel útjától. Lilenda itt elgondolkodott egy kicsit; végül az elf nyomok felé irányította Somát, és vissza se nézett, csak ment előre, apához. Aki már elénk indult, mikor jól besötétedett, és mi még mindig nem voltunk sehol.