|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
183. nap :: Jellemek, értékek, utak
Úgy látszik, Lilendát nem hagyják hidegen mindazok a jellempróbák, amik mellett én egyszerűen csak elmegyek. Néha ugyan érdekes megoldást választ, de azt hiszem, alapvetően a jó oldal felé húz. Igaz, előfordult, hogy szó nélkül elvitt egy drótszőrt a hátizsákomból, de egy szegény bárdnak vitte, hogy az megjavíthassa a lantját, és utána hálából kapjon egy dalt a kis segítő. Egyszer meg nem ette meg az ebédjét, hanem elszaladt vele a pusztába – mint utóbb láttam, pár éhes kavadukölyköt vendégelt meg belőle. Persze aztán adtam még neki enni, de a könnyeimmel küszködve néztem, ahogy jóízűen falatozik: hiszen éhesen is képes lett volna lemondani a saját kis elemózsiájáról, hogy megmentse ezeket a szegény állatokat. Én sosem voltam elég kitartó, hogy jó jellemű legyek, de talán ő az lesz, mint az apja, akit őszintén csodálok emiatt (meg más dolgok miatt is :)
Kiderült aztán, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Történt ugyanis, hogy találkoztunk egy rongyos öltözetű trollal, aki pénzt kért. Odacsúsztattam Lilendának egy aranyat, hogy segíthessen rajta. Mire ő félősen hozzám bújt, és igazán nem értette, hogy miért kellett volna akár egyetlen aranyat is adni. Később beláttam, hogy talán megijedt a troll termetétől meg nem épp művelt beszédétől. Ám legközelebb egy Elenios papnak sem akarta átnyújtani a mocsári penkét. De legalább utána elmondta, hogy a szemében gonosz a bácsi, mert már volt nála egy virág, letépve. Még jó, hogy nem azzal folytatta, hogy én is gonosz vagyok Sendiellel, mert időnként mákrózsát ajándékozunk egymásnak – természetesen nem bokrostul :)
Belátom, néha nem egyszerű eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Néha akár ugyanazon tett is lehet mindkettő, csak nézőpont kérdése. S ki-ki a saját értékrendje szerint cselekszik. Amin Lilenda esetében talán alakíthatunk Sendiellel, de azt csak nézhetjük, hogy végül mit fogad el teljesen. S ahogy a zenélést nem erőltettük, ezt sem fogjuk. Neki kell kiválasztania a saját útját. | | |
|
