Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
 
Jelenleg bejelentkezve:
FlyXan, Alaria
2 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

176. nap :: Elenios útjai
Alig érkeztem meg a kiégett földről, az Istennő máris adott nekem egy hódolót, akit én ugyan inkább éreztem barátnak, mint életem párjának. Meg adott egy szerelmet, aki pont olyan volt, ahogy én azt kisgyerekként elképzeltem. Na jó, nem egészen, de egy csomó olyan dologgal kárpótolt érte, amire nem terjedt ki gyermeki fantáziám.

Ő volt az én hősöm, akivel ugyan ritkán találkoztunk, de annál többször írtunk egymásnak. Nem csak termete miatt néztem föl rá, hanem mindazon csodák miatt, amikkel lépten-nyomon meglepett. Elfogadtuk egymást olyannak, amilyen, és bár mindenki furcsa párnak tartott bennünket, valójában boldog voltam mellette.

Sokáig úgy tűnt, a világ legjobb pasilekoptató mondata, hogy „van egy kedvenc troll testőröm”. Néha talán bántott, hogy erre úgy megsértődött egyik-másik, hogy azóta se hallottam felőle. Miért csak arra a bolond manóra nem hatott? Na mindegy, végülis szórakoztató volt, ahogy értetlenkedett (és épp az ellenkező hatást érte el a nagyszerű szövegeivel, mint amit akart).

Még egyvalaki akadt, akit ez nem tántorított el. Ő nem győzködött, nem háborúzott, nem vele foglalkozott. Csak önmagát adta. Szépen, szerényen, egyszerűen. Szívből. Egészen más egyéniség volt, de az érzés, amit megmozdított bennem, ugyanaz. Néha bizony nem rajtunk múlott, hogy folytatódjon a történetünk, de végül úgy alakította a sors a körülményeket, hogy meglegyen a lehetőség. Néha nehéz volt döntenem, mikor válaszúthoz értem. Kötött a múltam, a kétségeim, s a vágyaim. Néha nehéz volt viselnem a döntésem következményeit. Tudom, hogy közben Neki is kijutott a válaszutakból, és Neki is voltak álmatlan éjszakái, míg eljutottunk az egymásnak tett esküig, meg a gyermekig, meg ki tudja még, mit hoz a jövő…

Ebben a történetben sokszor, sokan cselekedhettünk, dönthettünk volna másképp, és alakulhatott volna máshogy… Elképzelni sem tudom, hogy akkor hol lennék most, kivel, s mit csinálnék éppen.

De nem is akarom, mert jó így. Két szólamban zeng a dal. Az Istennő dicsőségére!