Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[18:31] Neal: most is kértem, de csak 1-et
[18:18] Erynome: de kérem is, azzal szoktuk legyezni magunkat, ha baromi meleg van :D
[18:17] Erynome: szerintem én is kértem 2-t nyomtatva
[17:35] Salle: Mondta valaki egyébként hogy nem megy , és mégis nyomtatva kérte?
[17:34] Salle: 3-t
[17:34] Salle: én kértem 2-t nyomtatva, de megyek is találkozóra :)
[17:16] pterois: Neal is szokta úgy kérni ;)
[17:08] Spunk: Aki nyomtatva kérte, szerintem nem használ WinUL-t
[15:58] pterois: De amúgy a WinUL gyönyörűen kiírja ám...
[15:58] pterois: Ha megírod milyen parancsot adtál ki, akkor lefordítjuk neked ;)
[16:20] Kati: Nézzen utána. :)
[15:59] Miko: akinek goze sincs a parameterkerol az honnan tudna, hogy nyomtatva kerte? :-)
[15:57] Kati: kérte, az vallja meg bűneit és szóljön, hogy feleslegesen ne pakolgassam a fordulóit.
[15:57] Kati: Aki biztosan tudja, hogy gőze sem volt a jelentkezési paraméterekről és nem jön talira, de nyomtatva
[13:45] Tihor Miklós: sziasztok, olimpiát futtatok, TF nem lesz elérhető kicsit
 
Jelenleg bejelentkezve:
Pjtor
1 felhasználó
 
Regisztrált:
1133 felhasználó
1467 karakter
Legutóbb: Korrbak
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9145%
Annak98.0316%
FlyXan96.2788%
Yoro96.0561%
Zka95.1102%
skaven94.3475%
Amanda93.4365%
Balu92.5796%
Koc92.5603%
Spirit91.7419%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés
[Dulmina] Az utókornak szeretettel

169. nap :: Apák és gyermekek
Már nem is emlékszem, mikor aludtam végig az éjszakát utoljára. Hát most sikerült! Sőt, a jelekből ítélve nem is korán reggel ébredtem.

Sendiel és Lilenda a tábortűz mellett ültek és beszélgettek. A szavakat nem hallottam, csak beszédük dallamát, meg láttam, ahogy Sendiel nem csak mesél, hanem gyakran mutatja is a dolgokat. Annyira aranyosak voltak, hogy inkább nem mentem oda, csak néztem őket. Félelmetes fenevadakról lehetett szó – ahogy Sendiel utánozta a hangjukat, Lilenda bizony nemegyszer megijedt. De akkor a mesélőből apa lett, akihez oda lehet bújni, és élvezni az ölében, hogy nem lehet baj. Aztán folytatódott a történet, Sendiel játszotta tovább a sárkányt. Én meg elérkezettnek láttam az időt, hogy meglepjem, és csatlakozzak hozzájuk.

Lilenda örömmel újságolta el nekem, hogy mi mindent hallott, meg lelkesen kérdezgetett mindenfélét. Alig győztünk mindenre válaszolni Sendiellel! Meg amit lehet, megmutatni a környezetünkben.

Aztán pár nap múlva már azt tervezgette a mi kicsi lányunk, hogy hogyan fogja ő legyőzni a nagy sárkányt. Majd rövid csend után megkérdezte: „De… apa, ugye Te is ott leszel?”

Erre Sendiel az ölébe vette, és egy dalt énekelt neki. Egy dalt egy hősről, aki ugyan egyedül harcolt, de az apjától kapott karddal, a gyerekkorában tőle tanult alapokat saját harcmodorrá fejlesztve.

Ámulattal hallgattam én is, a történet miatt is, meg a dal szépsége miatt is. Lám, ő nem kardot kapott Halatirtól, hanem lantot és csodás hangot.

Jól elkalandoztak a gondolataim. Aztán arra eszméltem, hogy a végén Sendiel és Lilenda együtt éneklik a refrént.