|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
148. nap :: Bárd születik?
Lilendát kezdettől fogva lenyűgözték a hangok. Amikor még nem értette a szavakat, már akkor is ámulva figyelte, ahogy Sendiel zenél neki. S nemcsak figyelte, hanem átélte a hangulatát, és ha csak egyszer is hallott egy dallamot, azt legközelebb már megismerte. Sőt! Számomra teljesen felfoghatatlan, de azt a kis dalt szintén ismerősnek vette rögtön, amit még a születése előtt dúdolt gyakran Sendiel, mikor összebújtunk.
Ezek után nem csoda, hogy imádja a zörgő játékokat. Sokáig nagy kedvence volt egy apró csontokból meg kavicsokból fabrikált szélcsengő, ami nem csak a szélben szólt, hanem ügyesen rájött, hogy meglökve is. Sőt, fújva is! És nem mindegyik darabja egyformán! Mindezt egyre gyakrabban a saját hangjának próbálgatásával együtt élvezte.
Egyszer még Sendiel kedves lantját is kipróbálta titokban. Mással foglalatoskodtam, ő meg odamászott a lerakott holmikhoz, és hamar kitalálta, hogy nagyon jó játék pengetni a húrokat. Még ha összevissza is. Azt hiszem, jobb, hogy csak én hallottam az előadást, meg csak én láttam, hogy miért lett idő előtt vége. Kész szerencse, hogy a villámokhoz mindig tartok magamnál egy jó adag drótszőrt, így gyorsan megjavíthattam a szakadt húrokat, még mielőtt a tulajdonos visszaért volna. Nem tudom, észrevette-e, hogy történt valami, mindenesetre nem szólt. (Sendiel, ne kapjál szívbajt, ha Te meg ezt olvastad titokban! :)
Nemsokára a beszédet is elkezdte érteni a kicsi lány, no meg utánozni ezeket a hangokat is. Főleg, miután a kinőtt fogai új lehetőségeket nyitottak meg számára. S a próbálkozásokból lassan szavak lettek, meg dallamok. Mást talán fárasztana, de számomra a világ legszebb muzsikája ez, a dicséretet követő boldog nevetéssel együtt.
Tisztelem Sendielt, hogy nem erőlteti a zenét. Egyszerűen csak önmaga most is, mint mikor nekem udvarolt; és persze örül, hogy Lilenda így érdeklődik az iránt, ami számára oly fontos. Angyali türelemmel foglalkozik a lányával, és néha őt is egy nagy gyereknek látom, ahogy önfeledten játszanak, de közben vigyáz a kicsire.
Tegnap az esti altatódal után összekacsintottunk Sendiellel. Lehet, hogy igaza lesz Odüsszeusznak? Az esküvőnk után azzal viccelődött, hogy Halatirral együtt családon belül elegen lesznek a koncertezéshez, ha lesz egy bárd gyermekünk… (Nem tiltakoznánk; de ha Lilenda más utat választ magának, azt is elfogadjuk, és attól még ugyanúgy szeretni fogjuk.) | | |
|
