|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
106. nap :: Az első napok
Lilenda születése után pár napra visszavonultunk Sendiellel, ha nem is a világ elől, mert azt úgysem lehet, de a kalandozástól. Mindennél fontosabb lett most ez a kicsi lány.
Tényleg egy darabka otthon a Szentély, ráadásul most babázástól hangos! Lilenda rövid idő alatt mindenkit elvarázsolt, így olyan hihetetlen gondoskodást kaptunk az itteniektől, amit álmomban sem gondoltam volna. Még igazi bölcsője is van a kis tündérnek! Már ha nem az én karomban vagy az apja ölében fekszik inkább.
Jó látni, hogy Sendiel is így foglalkozik vele. Sőt! Valahányszor sétálni megyünk, ő akarja hozni. Meg persze boldogan zenél neki, és énekel, és örül a mosolyának. Remélem, a zene szeretetében is hasonlítani fog rá a lány, nem csak a szeme kékjében.
A családi örömök közepette egy nap megérkezett az Olimpiai hírnök, hogy meghívjon a következő bajnokságra. Kellemes nosztalgiával idéztem fel az egy évvel ezelőtti eseményeket, amikor is nem akármiben volt ott részem. Igaz, hogy a legalacsonyabb kategóriában, de mégiscsak én győztem! Nem mondom, jó érzés volt a dicsőség, de nem adnám oda érte ezt a mostani helyzetet. És örülök, hogy mindkettő megadatott.
(Amúgy persze értettem a figyelmeztetést, hogy lassan ideje újabb kalandok után nézni. De csak ha majd úgy érzem, hogy Lilenda is készen áll az útra. Addig nem sürgős. Az Olimpiai indulást meg majd még meglátom. Végülis… tavaly se készültem rá kifejezetten :) | | |
|
