|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
43. nap :: Változások
Ez a rosszullét, már megint. Máskor meg majd’ leragad a szemem már napközben, hiába nem mulatással töltöttem az éjszakát.
Talán így akar a Földanya rávenni, hogy ne csak táborozáskor figyeljek a bennem növekvő kis életre, hanem kalandozás közben is jusson eszembe, hogy nem lehetek meggondolatlan? Igencsak Brod volt az utolsó nagy ellenfelem egy időre (azt hiszem, a szerencse is mellém állt, hogy elsőre le tudtam győzni), és mindenféle labirintus-bejárás is ráér (bocsánat, Kragoru Mester, meg mindenki). Egyébként fel se tűnt, de belegondolva, tényleg sokkal több dolgot csinálok mostanság egy-egy nap alatt, mint régebben. Már sosem gond megtenni a harminc mérföldet (jó, mondjuk ebben hűséges hátasom is sokat segít), közben megmászni néhány érdekes helyet, rebegni egy imát a Vén Zsugorinak, pótolni az elveszett dobónyilakat, tenni egy próbát a vándorcirkuszban, foglalkozni az aktuális küldetéseimmel, kivenni a részem az új tudati képességünk fejlesztéséből… Biztos a tapasztalat is teszi, de talán amúgy is nagyon pörög az életem.
Hmm… Tényleg lassítani kéne? No, majd megpróbálom.
De elég volt az elmélkedésből, ideje indulnom. Ma még előttem áll a harminc mérföld, és Sendiel már vár. | | |
|
