|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
36. nap :: Földrengés
Még most is beleborzongok abba a napba. Egyszercsak megmozdult a föld, és kártyavárként dőltek össze a környékbeli épületek. Ötletem sem volt, hogy hova meneküljek… Tharr hatalmas!
Szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett – igaz, én még jó sokáig a félelemtől reszketve feküdtem ott. Sendiel hamarabb magához tért a sokkból, és engem is nyugtatni próbált (valamelyest sikerrel is járt, köszönet érte).
Leginkább a baba miatt ijedtem meg. Igaz, hogy még kicsi, de tudom, hogy él és növekszik, és nekem vigyáznom kell rá.
Még egy sötét gondolatom támadt: mi van, ha mindez annak a bizonyos Tharr-hívőnek a bosszúja volt, aki helyett Sendiel lett a társam?
Aztán másnap megismétlődött a borzalom. Megint csak tehetetlen szemlélő voltam. És még jobban megijedtem, hogy baj lehet.
Most a kedvenc táborhelyemen írom e sorokat. Össze kell szednem magam, hisz a szívem alatt hordott babának azokra az életvidám elfekre van szüksége, akik a megrázkódtatás előtt voltunk Sendiellel (aki most hiányzik, de nemsokára újra találkozunk). | | |
|
