|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Dulmina] Az utókornak szeretettel | 29. nap :: „Nagy közös kaland” indul! Mozgalmas nap volt ez is, mint megannyi másik. Ma is szerencsét próbáltam a vándorcirkuszban, megmásztam néhány érdekes helyet, meg útközben begyűjtöttem néhány tárgyat (mintha nem lenne még épp elég kacatom :), aztán viszont siettem vissza Fehérbércbe (igaz, „csak” teleporttal), hogy kedvesemmel tölthessem az estét.
Készülőben van egy egészen másfajta „kaland”, kizárólag kettőnknek: most már egészen biztos vagyok benne, hogy egy új életet bíztak ránk az istenek. Egy darabig én is alig mertem elhinni, pedig a Szentélyben (meg néha máshol) együtt töltött éjszakák után semmi meglepő nincs benne…
Sendiel már a vacsorával ügyködött, mikor megérkeztem. Besegítettem neki én is, és közben megtárgyaltuk a nap eseményeit. Aztán jóízűen falatoztunk a főztünkből, mint már annyiszor. Mondom, egy szokásos nap volt.
Aztán valahogy a jövőnkre terelődött a szó. Remek alkalom, hogy megosszam vele a titkot. Odahívtam hát magam mellé, élveztem, ahogy átölel, a másik kezét meg a hasamra húztam, be, a ruhám alá. A szemébe néztem (ó, az a csodás kékség!), és elmondtam neki, hogy egy új életet hordok a szívem alatt; egy kicsi elfet, akinek ő az édesapja.
Megdöbbent egy pillanatra, de aztán széles mosoly jelent meg az arcán (jaj, ezt úgy imádom!). Utána meg lelkesen faggatni kezdett, hogy tényleg egészen biztos-e. Az ölében merültem békés álomba, ahogy lágyan simogatott. Tudom, hogy mellettem lesz, nincs mitől tartanom. | |
|