|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
15. nap :: Otthon, család
Mindig megnyugtató érzés számomra belépni a Szentélybe. Kicsit mintha haza mennék, és mintha a családom fogadna, és mintha a saját kis szobácskámban hajtanám álomra a fejem. Sosem voltam elég kitartó, hogy jó jellemű legyek, meg hát a Vén Zsugori se nézné mindezt jó szemmel (aki a mágia iránti rajongásom miatt jön a képbe), de a szentélyben táborozás mindig jólesik.
Főleg, ha nem is egyedül vagyok ott, hanem Sendiellel. Ő aztán ragyogóan fehér aurájával tényleg otthon van itt, és még több melegséget tud varázsolni a szívembe, ahogy kedveskedik nekem. Illatos virággal, romantikus dallal, gyengéd öleléssel, forró csókkal… Bizony, nem csak az én istenemnek szoktunk kedvére tenni egy kicsit azzal, hogy kockázunk, hanem az övének is azzal, hogy félrevonulunk a fürkésző tekintetek elől, és az érzéki csók után lassan lekerülnek a ruhák, és átadjuk magunkat a szerelemnek… | | |
|
