|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Frissebb bejegyzés[Dulmina] Az utókornak szeretettel | 8. nap :: A kalandozáson túl Annyiszor elhatároztam már, hogy jó lenne naplót írni. Jó lenne elkapni bizonyos pillanatokat, és szavakba zárva eltenni az utókornak. Hiszen emlékszem, gyermekként mekkora élmény volt megsárgult lapokra bukkanni a padláson, s mikor már megtanultam olvasni, akkor titkon megfejteni egyiket-másikat. Érdekes képek tárultak fel így a szüleim, meg a nagyszüleim életéből, és érdekes dolgokat tudhattam meg a letűnt időkről.
Mostanság csupa olyasmi zajlik az életemben, amire bizonyosan emlékezni fogok öregkoromban is (remélhetőleg édes nosztalgiával). No nem újabb és újabb fenevadak legyőzéséről, nem is újabb küldetésekről, és egyáltalán, nem a világ nagy dolgairól van szó. Azt majd megírják a krónikások.
Én meg mesélek inkább arról, amiről csak én tudok. Ami nem a harcról, hanem valami egészen másról szól. Ez is az életem része, és, őszintén szólva, nagyon sokszor ezt érzem a fontosabbnak. | |
|