Ghalla Népe

[vendég] o Adatlapod o Változáslista o HIBA! o Szabályzat o FAQ
Csevegőszoba >>
Szólj be itt:
  
[09:35] Erynome: Alaria: a zöld gomb 10 perc után vált pirosra csak, ha jól emlékszem
[22:58] Alaria: Tudom csak mar zold volt a letolto aztan "bepirosodott" azert esten kis panikba :)
[19:12] Erynome: Yoro: az gyors, de akkor fut a backup is, az a lassabb :)
[17:46] Yoro: Éjfélkor frissülnek az NJK-k, van aukciós nap, addig nincs letöltés.
[00:18] Alaria: Nah bekurbliztak csak szolni kell! :)
[00:17] Alaria: Na most megadta magat vagy mi?
[19:38] Ussuk_ki: Az arénát, arlénát és a garnélát is.
[19:37] Ussuk_ki: @Salle & @Alaria: Köszi! Igen, nyugati kövület, szopatnak, sokszor bukom az arlénát miattuk.
[15:48] Erynome: cabal: munkaidőben ilyen előfordul:)
[14:13] cabal: áll a letöltő...
[09:12] Salle: plusz mire esik addigra ezek simán mennek 50+ dvk-val is :)
[09:12] Salle: nem esik annyi hogy fordulónként használja.
[09:11] Salle: vagyis közelében sincs hogy eshessen neki egyáltalán gömb. és az is csak egyszer használatos ,
[09:09] Salle: q.halálgömb persze működhet, DE ha valaki így kérdezi, akkor tuti arénában szív még a 2 döggel,
[00:34] Alaria: quwarg halalgombbel esetleg
 
Jelenleg bejelentkezve:
Alaria
1 felhasználó
 
Regisztrált:
1134 felhasználó
1477 karakter
Legutóbb: DrHappyFace
 
Stílus:
 
Top 100 >>

Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban:
Felhasználó#
Koc155
Marcsa69
Givangel66
FlyXan57
Spunk56
Ababo54
Annak44
Zka43
Fear'A Wee29
cinty28

Tudásbázis toplista:
FelhasználóTudás
Marcsa98.9130%
Annak98.0299%
FlyXan96.2808%
Yoro96.0714%
Zka95.1073%
skaven94.3440%
Amanda93.4325%
Balu92.5755%
Koc92.5562%
Spirit91.7366%
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés
[Tib] Clod Onar kalandjai

8401. nap :: Apró lépések
Az Ősidők Hamvai elnevezésű tájat valaha szebb néven ismerték vándorai, és a sivatagot rendszeresen járták karavánok, kik gyöngyöktől a sáfrányig mindennel kereskedtek. Manapság mindenki messzire elkerülte – a Tűzvihar az elnéptelenedett helyekből kihaltat csinált, csöndet és halált hozott erre a tájra, mely előzőleg is bővelkedett ezen árucikkekből. A meg-megcsusszanó dűnék persze aligha vettek bármit is észre az eltelt századokból, ugyanolyan nyugalommal tették meg vándorútjukat, mint mikor még elf karavánok küzdöttek velük. Egy – egy táborozó persze most is akadt errefelé, kit nem rémített el a hőség és a lehulló kőként érkező sötétség, mely napnyugta után alig pár szívdobbanással máris megérkezett. Most épp ketten is méregették egymást, alakjukat jótékonyan eltakarta a sötétség; persze számukra ez már rég nem jelentett problémát, varázshatalmuknál fogva ilyenféle fényviszonyok között is tökéletesen láttak. Egyikük – szikár troll, beteges tekintettel és kiálló bordákkal – épp varázsszavakat mormolt, minek eredményeképp megjelent egy apró, még az éji sötétnél is sötétebb tárgy a kezében; s melyet pillanatnyi habozás után a másik felé nyújtott.
- Tudod, mit vár érte Tőled a LegŐsibb, ugye? –kérdezte, hangján érződött, hogy nap – nap után megküzd valamilyen keserű és torokmaró folyadékkal, mely szinte már a vérévé vált. Amaz csak bólintott, elvette a felkínált éket, majd pár egyszerű mozdulat után eltűnt, s iménti ittlétét csak a földön heverő pegazustrágya bizonyította.

Rémálmokat előidézni nem a legkönnyebb, de nem is ősmágusokat igénylő feladat; rengeteg módszer alkalmas rá, amely előbb – utóbb sikerre vezethet. Befolyásolni őket már sokkalta nehezebb – azt pedig megtenni, hogy az álmokon keresztül rávenni ellenségünket olyanra, mit sose tenne meg, már – már a lehetetlen kategóriájába tartozik; és sokkal inkább a művészethez hasonlít, ahol az ecsetet a mágia, a vásznat pedig a kiszemelt célpont elméje biztosítja. A Hálószövő papjaként a troll értett a legbonyolultabb rítusokhoz is, s megvolt a türelme hozzá, hogy végtelenszer kántálva ugyanazt a varázsigét elérje, amit szeretne. Elsőként természetesen csak megfigyelte célpontja álmait; viszontlátta annak fontos és szeretett pillanatait, a legutóbb történteket, vagy épp kósza emlékeket a régmúltból. Aztán becsempészett egy – egy képet, hogy lássa, amaz hogyan reagál rá. Félelmeket idézett fel, nyugtalanságot keltett, mivel elérte, hogy a kristálygömbben figyelt áldozata egyre kialvatlanabbul ébredt. Rosszkedvét természetesen környezetén vezette le amaz – egyszerű lélek volt, lélekben túlélő és harcos, hiába pakolt rá az idő megannyi rétegben műveltséget és tudást -, s újra és újra úgy feküdt le, hogy remélte, végre álmai megnyugvást hoznak. Aztán eljött az a pillanat is, mikor a test már nem bírja tovább s az alvó oda száll alá, ahol biztos megnyugvást remél; a legmélyebb lélekbe, hogy kőszoborként töltse el az alvásra kiszabott időt. A troll természetesen csak erre várt – hosszasan előkészülve áttörte a falat, melyet az elme és test közösen emelt s leszállt áldozata tudatának legmélyére. Itt már könnyű dolga volt – már, ami a rituálé azon részét érinti, melyet ily távolról is el lehetett végezni. Ám, mint minden valamirevaló behatáshoz, ehhez is szüksége volt az áldozattal való közvetlen kontaktusra – nem is akárhogyan, vérnek kellett folynia, még ha csak gyűszűnyinek is. A troll előrelátását mutatta, hogy már régóta készült erre; s mintha csak rutinból tenné, ismét megidézte istene hatalmát, hogy a sok, Erdauinon létező ocsmány teremtmény mellé megidézzen egy újabbat – mely végtelen mohóságától hajtva piócaként tapadt a közelben lévőkre s már – már fizikailag is hallható módon habzsolta be varázsenergiájukat. Tudta, hogy kiszemeltje nem fogja tűrni sokáig ezt, fellázad s vérszomja – valamint az ólmos fáradtságát ellensúlyozandó mérhetetlen mennyiségű sáfrány, mely ugyan felüdítette elméjét, egyúttal ha parányival is, de pusztító szándékát is növelte – csapdába csalja majd; mikor pedig végre eljön a pillanat, elég lesz csupáncsak egy apró seb, melyet rúnázott pengéjével ejthet s a sokhetes előkészület beérik. Már nem tart soká. Hamarrost elragadja a másikat az a hév, melyet oly régóta plántál belé.

Az önnönmaga által emelt monolitnak támasztva hátát kies ligetében, melyet némiképp egy Halálkúp is elcsúfított – vagy épp csak emelte szépségét, nézőpont kérdése – a troll keresztbe kulcsolt karokkal ült, szemét lehunyva. Elméje messze járt – egy egész Közös Tudatot maga mögött tudva könnyedén közlekedett eme síkon, melyet először felfedezve, immár több, mint harminc éve, úgy hitte, végleg megbolondult. Az üzenetek oly gyorsan követték egymást, akárha a dözmöng szárnycsapásai, s Ő elégedetten látta, mi maradt a masszakaptárak helyén, miként dőltek romba a kereskedőhajók s omlottak le a citadellák. Az, akit tanítványának fogadott, az ékkő árát többszörösen megszolgálta; nyomában pusztulás és káosz járt, ahogyan az elvárható volt. Mosoly ült ki arcára, de hangosan csak akkor nevetett fel, mikor érezte, hogy a föld alatta is megmozdul; s mikor a rengések megszűnésével egyértelműen beazonosítható lett, ki is volt a felelős érte, már – már gyermeki mosollyal ismerte fel áldozatát, nyugtázva, hogy a vér -, és feketemágia összegyúrása most sem hagyta cserben. Tüstént felkapta málháját és imádkozni indult – hálát kell adnia pártfogójának, hogy tervének első lépcsőjét sikerrel tudta venni. Tudatában volt annak is, hogy mások másfelé tevékenykednek, pusztítva a természetet, szopógödröket kreálnak s időben ismerte fel, hogy istene csak azért robbantotta ki az aktuálisan zajló harcokat és áldozta fel megannyi szolgáját, hogy a figyelmet lekösse, míg Ő szabadon tevékenykedhet a háttérben. Hamarosan véget ér a vérfürdő, hol tudatlan bábok áldozzák életüket egy magasztosabb célért, melyről még nem is tudnak; de feladatukat elvégezték, a Káosz visszatért s ha minden úgy halad tovább, mint eleddig, akkor a soron következő Olimpián beérik munkájának gyümölcse – és abba még maga Alanor is bele fog remegni.