|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Leslie] Gyaur |
491. nap :: Fehéredik.
Jól bevásároltam varázslatokból az Ezüsttoronyban. Miután ez megvolt, elindultam be az erdőbe.
Hamar belebotlottam egy helyre kis toronyba, ahol valami lóvagina lakik. Elrebegte szörnyű sorsát, melyek szerint valami csirmáz fosztogatja kamráikat. Hát, képzelem. Milyen heroin az ilyen, aki ennek nem képes utána nézni? Valószínűleg ezért bólintottam rá a dologra, amikor a segítségemet kérte. Majd megmutatom neki, hogy még egy ilyen magamfajta mélynövésű is könnyedén megbirkózik a feladattal.
A szolálólánynak viszont kifejezetten jó a segge... eh, mit is beszélek! Embernépek, égig érnek!
No, nekilódultam a susnyásnak nagy hévvel, mindjárt jól meg is kergetett egy kis izé, olyan madár, de úgy ordibált, hogy azt hittem, megsüketülök menten. Ezek után óvatosabbra fogtam a tempót. Belestem a bokrok alá (nem volt nehéz), lemásztam kiszáradt kútba, felmásztam grok-képződménybe. Érzem is a hatását, egyre könnyebben cipelem a cókmókot. Ha nem vigyázok, kicsit talán le is fogyok!
Na, éppen táborhelyet kerestem volna, amikor megláttam egy lányt, aki bőgve túrta az aljnövényzetet. Megkérdeztem, mi a baja. Hogy hát ő gyógynövényeket keres a beteg családnak. Kihúztam belőle, hogy mi a baj, hát túlérett kardió-bogyót ettek. Gondoltam, hogy a kezébe nyomok egy mórigyümölcsöt, 'aszt jól van, menjen valamelyik isten hírével, de aztán eszembe jutott az a hülye troll, meg a "ne szóljunk bele mások sorsának alakulásába" maszlag. Hát egy pillanat alatt bedurrant az agyam (láttam is szegény lányon, hogy hátrahőkölt).
Pont ő mondja ezt, egy Sheran-bérenc, aki becsukott szemmel rámutatna a fűre, ami az ilyen bajra kell! Mintha olyan nagy fárdtság lenne neki. Nekem bezzeg a fél estém ráment, míg összetúrtam azt a nyomorult gazt. De hát nem baj, ennyi belefért, hogy megmutassam a Sheran-bagázsnak! Meg hát a lányon is látszott, hogy mennyire megkönnyebbült amikor elmagyaráztam neki, hogy hogyan készítse el a gyógyszert.
Legalább nem álmodtam rosszat.
Illetve dehogynem. Visszatérő álmom, hogy Tharr és Chara-din talpnyalói gyakják egymást oda-vissza. Biztos van valami kasztroplanáris defektem, hogy mindig erre vagyok ráhangolódva. Szívesebben álmodnék egy kis házikóról, gömbölyű feleségről, meg nyolc porontyról.
Táborbontás után nekivágtam a csirmáz rejtekének. Hát, nem volt egy nagy kaland, valami düledező pince, fene tudja, hogy mi volt fénykorában. Meg benne a két csirmáz. Biztos ezért volt olyan megszeppent a hőskisasszony, túlerőben voltak a gaz gonosztevők. Haha! Piha!
Mivel a turkálással elment az időm nagy része, átvándoroltam a közeli gazosba, amiből kiemelkedett egy hatalmas tölgyfa. Igazán remek fácska, mindjárt be is vackoltam a gyökerei közé. Abban bízom, itt jobban fogok aludni... | | |
|
