|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Leslie] Gyaur |
477. nap :: Jellem.
Amikor először találkoztam másokkal a Tűz után, úgy gondoltam, hogy önző leszek. Szenvedtem én eleget, legyen most nekem jó.
Láttam jó cuccokat a másoknál, amik nekem nem voltak; megpróbáltam hát elvenni. Erővel nem ment, így lopni próbáltam. Persze sosem sikerült, erre születni kell. Én meg nem büdös árnymanó lettem, hanem gnóm, valószínűleg hatalmas mágiák és találmányok tudósának predesztinálva.
A lopás dolog amúgy is ellenérzéseket keltett bennem, táborozások alatt sokszor csépelte a fejemet valami lelkiismeretnek tűnő képződmény. Hogy nem bírtam vele még leszámolni!
Jártamban-keltemben találkoztam mindenféle bajba jutott teremtményekkel. Most mentem volna el mellettük? Igazán nem tellt sokba segíteni néha... Jó barátom, az a segg troll, aki bepucsított Sherannak, az hadovált valamit a sorsról, meg hogy nem szabad beleszólni a máséba; de hát könyörgöm, az milyen baromság? Ha találkozom valakivel, aki verembe esett, vagy betemetem, vagy kihúzom, de hogy elmenjek mellette, fűszálakon szökkenve egy lepke után, mint valami fűzabáló elf? Ez valami beteg dolog.
Hát így jutottam el odáig, hogy fakul az aurám. Anyám rám sem ismerne. | | |
|
