|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés| [Danair] A vér kötelez... |
36. nap :: Kalandok a mocsárban
Végre tábortbonthatok. Igaz csak egy napot szusszantam, de éreztem, hogy tagjaimban újra lüktet az erő! Az első csodálatos meglepetés, hogy ismét jött a futárszolgálattól csomagom, nem is egy. Gondolom törpe apám gondoskodása és a kudarcaim lehet a fő ok, amiért így el lettem halmozva fegyverekkel, és sáfrányporral.
Abszolút nem ért váratlanul, hogy ilyen rövid idő alatt nem találtam gyilkos sallankot... Alig várom hogy összeszedjem a dolgaimat és tovább álhassak ettől a vidéktől. Az az egy biztos: Ez a környék nem kezdő harcosnak való, legyen az bármennyire elszánt és erős.
Felhúzok egy pszi ernyőt, mert ki tudja jól jöhet még, egy gyors gyíkfű kenet a talpakra és persze a főzés. Azaz a főzést víz hiányában lefújják az égiek. Némi sáfránypor inhalálása után elhatározom, hogy beszerzek egy szintszívó trófeát, bármi áron...
Alig léptem el az őslénypark energiakerítésétől, máris egy undorító bűzös mocsárba cseppentem. THARR kegyeltje lévén azonnal összehoz a "szerencse" egy szintszívóval, s bár szüleim tudását örököltem ebben a témában, azért élőben sokkal ocsmányabb ez a teremtés, mint gondoltam volna. Ocsmány beste szörny, hát végzek vele. Már repül is a nyilam, csak úgy szaggatja a levegőt, de mikor a lényhez ér, csak alig sebzi meg. Hát ez hogy lehet?? Markomban a bronzhegyű lándzsával esek neki az entitásnak, bökném ahol csak érem, de olyan gyors az átkozott, hogy egyszer sem találom el. Öröm az ürömben, hogy a szintszívó eliszkol. Sejti, hogy méltó ellenfélre talált. Ezt sem élem meg kudarcnak, pedig tudja mindenki, hogy ez bizony mindentől függetlenül bizony kudarc és kész...
Eddig északnyugatra tartottam, de most úgy érzem több szerencsével járhatok, ha utam egyszerűen csak nyugatra veszem. Egy adag gyíkfű és egy mocsári penke fellelése után megpillantom a számomra megadatott második lehetőséget, egy újabb szintszívó képében. Érdekes ezt már nem találom annyira ijesztően ocsmánynak. Epikus küzdelem veszi kezdetét. Tulajdonképpen ez a szörny sem tudott megsebezni, ahogy az előző sem, de a szerencse átpártolt hozzám, mert én bizony adtam neki rendesen! Hihetetlen, de túléte a csatát, s bár csak a túlvilági lélek tarthatja össze egy hangyányit azért ezt meghazudtolva egy pillanat alatt kereket old. Hát legyen...
Eddig ez a nyugat taktika bevált, hát újra ezen irányba veszem utamat. Egy téfa magoflux meggyalázása után (természetesen a nyertes csata után jól elmenekült, ahogy eddig majd mindenki...) ismét egy szintszívó jön! VÉGRE, most megmutatom, és olyan ádázan vetem magam a küzdelembe, hogy a lénynek már esélye sincs ellenem. Pillanatok alatt csak egy kupacnyi ektoplazma marad a lényből. Úgy döntök ki is teszem trófeának. Jól mutat az egyszer biztos.
Eddig az istenemtől kapott áldomás varázlat mindíg meghozta a megfelelő támadóerőt a harcaimhoz, hát a győztes csata után ismét megújítom. Maradok a nyugati iránynál. Síkság rúnakővel és Sheran oltárral, majd dombos terep következik mélységi grittanggal... Ismét győzök, de a lény visszabújik a föld alá. Nem lettem préda, de sajnos az átokfajzat sem lett azzá. Újabb síkság mély kúttal. Itt fogok letelepedni, és ismét egy gyilkos sallankot fogok keresni, hogy Istenem kedvére tehessek. Még átvizsgálom a környék nyomait lefekvés előtt, hogy tudjam hova érdemes a csapdát elhelyezni, aztán jöhet az álompor! A kalandok ismét megedzettek, és már a bátor vándor szintet is megléptem. Köszönöm THARR!! | | |
|
