|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke| [goyslee] goyslee naplója |
2007-01-21 :: Mindenevő vagyok, de azért...
Először is szeretnék köszönteni minden Kedves olvasót a naplóm hasábjain és kifejezni örömömet, hogy az első bejegyzésemet olvassátok!
Nem igazán vagyok ismert itt a GN-en hacsak néhányótoknak nem arról, hogy néha trollokat megszégyenítő módon tudok értetlenkedni :))
Mindenki aki ismer az tudja, hogy egyik kedvenc időtöltésem az evés. Bizonyítja ezt a megjelenésem is: csekély 178 cm-es magasságomhoz 105 kg-nyi testtömeg párosul.
Amit ételnek neveznek, mindegy mi az én megeszem (lehetőleg hús legyen hússal :) ) és meglehetősen ritka az olyan alkalom, hogy valamit a tányéromon hagyok. Ezidáig egyetlen kivétellel: ha pacalpörkölt van/volt rajta, bár a legtöbb esetben igyekszem elkerülni, hogy egyáltalán a tányéromra kerüljön.
Kedves nagyobbik húgocskám még az ünnepek előtt hazalátogatott London-ból. Hozott magával sok ajándékot, és néhány különlegességet, olyan mint angol sörök, sajtok, frankó édességek, stb. Mondanom sem kell az öcskössel (vele lakom együtt) hamar eltűntettük a sört, az édességet csak kóstolgattuk (meghagytuk inkább a kisebbik hugicánknak), a sajt meg észben sem volt (biztos a sör elvette az eszünket) . Hugi visszarepült Londonba, elvittük a repülőtérre is, de a sajt csak nem volt eszünkben. Aztán egyik nap jön haza az öcskös egy nagy szatyorral a kezében, hogy anyukám elküldte a sajtokat, mert náluk csak megromlik. Jippí! Ugrottam is a szatyorba egy jó nagy fejest rögtön. - Hogyhogy így elfeljdtkeztem a sajtokról?- kérdeztem magamban, és a nagy turkálás közepette kezembe akadt egy kerek dobozos sajt. "Camembert", ez volt ráírva. Aztán emlékeimből elő jött, hogy annak idején Szombathelyen a Honvédségnél (!) kaptunk ilyet néhány alkalommal reggelire vagy vacsorára. Akkoriban nem voltam képes begyűrni a képembe, inkább minden alkalommal a Bika becenévre hallgató surranótársamnak adtam aki még mielőtt megkóstoltam volna (akkor láttam először ilyen sajtot) felvilágosított, hogy az a szép fehér a külsején bizony nemespenész. Hát nekem ennyi elég volt, kóstolás nélkül eldöntöttem, hogy nem szeretem és kész. -Na de most itt van egy szatyor jobbnál-jobb sajt- gondoltam, csak meg kéne kóstolni, úgyis mindenki arról áradozik milyen finom. Gondoltam semmi bajom nem lehet, így hát a vacsorámhoz ebből a sajtból tettem a tányéromra. Első falatnál éreztem, hogy ez nem lesz rendben, de az viszonylag még könnyen lement. A második már nem, sőt öklendeztem. Olyan nincs, hogy ezt nem bírom megenni alapon, elkezdtem lehámozni a penészt és annélkül betúrni, de úgy sem ment. Szörnyű hányingerem támadt, végül mégsem tettem ki, de nem sok híjja volt. Az öcskös azt mondta hülye vagyok, meg hogy a Franciák ezért agyonütnének, meg különben is ez ínyencfalat. Hát nem tudom. Ha Ínyencnek lenni azt jelenti, hogy mindent felzabálok ami rém gusztustalan akkor én soha nem leszek az. És ezzel a sajttal sem próbálkozok többé az biztos. Remélem nem bántottam meg senkit azok közül akik eme ínyencfalat fogyasztását örömmel végzik, de ha mégis akkor elnézést kérek. | | |
|
