|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Zka] Dornodon mostohaunokahugának memoárja | 3137. nap :: Parduánok és a pergő homok Charadinról álmodtam. Valami káoszdémon beszélt hozzám, ki akart nyúvasztani. Borzongva ébredtem, habár az álomban a káoszdémonnak nem volt hatalma felettem.
Mivel ilyen rosszkedvvel ébredtem, ezért valamivel fel kellett vidítanom magamat: az előző napokban egy Bohmer Kair nevezetű balfék Raia lovag ólálkodott a környéken, arra gondoltam megleckéztetem. Szegény annyira vesztes, hogy egy sima jellemrejtéssel is átejthető: kedélyesen csevegtem vele a világ dolgairól a múltkoriban, együtt gyaláztuk Charadin gyülevész híveit, egyszóval mókás találkozó volt. Ezen a környéken kevés a kalandozó, azok közt is kevés az ember (jóformán csak mi ketten talán), ígyhát szívesen beszélgetett velem. Markomba szorítottam hát egy vasércet és pár perc koncentráció után éreztem, a kreáció varázslat sikerrel járt: az ércből egy szopókő készült. Mivel mahagóni vért van rajtam napközben, nem kell tartanom a kő átkától. Zsebrevágtam és elindultam északra, ahol ez a Bohmer nevű balek táborozott. Szerencsém volt, a tábortüze füstje elárulta. Épp eszement trappoló sonkát sütögetett a sivatagos kanyonban. Vigyorogva üdvözölt, én pedig gondoskodtam róla hogy kézfogásunkkor átpattanjon hozzá az átkozott kavics. Elégedetten konstatáltam, hogy ő nem mahagóni vértet hord, hanem ősi páncélt. Az ugyan nem védi meg ettől, hehehe. Negyed óra hírcsere után otthagytam őuraságát, szerencsére hasznos dolgokat mesélt a környékről, már egészen megsajnáltam... :)
Főztem egy szerencsemasszát és elteleportáltam Erdauin legkeletebbi csücskébe: a kyorg tengerpartra! Itt élnek a parduanok, amiktől 3 hólyagot is be kell gyűjtenem a szenilis Zelephiir kedvéért. Ritka nagy szerencse ért, ez az állítólag ritka hólyagszerv mindhárom parduánban épségben marad, amiket legyőztem. A küldetés ezen része kész is van, már csak szürke brilliánsok, quwarg igazgyöngyök kellenek és egy rettenetes gyémántplazma. Találkoztam vérszomlyas karvalyokkal, ezek a rettenetes dögök cafatokra szednének egy teljes őrjáratot 1 percen belül... Sürgősen kell rájuk valami effektív pusztítómágiát alkalmazni... Az álmaimban látott káoszdémon is megjelent: annyira megijedtem tőle, hogy az iszonytató elektromos lehelletét sem tudtam kivédeni: több értéktelenebb tárgyam is összeperzselődött. Hála az ütődött Bohmernek, tudom már, hogy a legjobb taktika ezek ellen a mocskos kreatúrák ellen a háló varázslat. Amíg kibújnak belőle, nincs idejük lehellni és úgy már elég veszélytelenek.
Hullafáradtan dobáltam le cuccaimat a tengarpart aranyló homokjába... Az egyik zöld üvegem ripityára tört. Miközben idegesen takarítottam fel a szilánkokat, eszembe jutott, hogy talán ebből valami hasznos is születhetne, például egy kaleidoszkóp - közös tudatom szimbóluma! Az ötletet ötlet követte, rájöttem, hogy egy homokóra-szerű tárgyat is lehetne készíteni az üvegből, feltöltve a tudatunk időmágiájával; ez talán hathatós védelmet nyújtana sok kronoérintéssel felvértezett szörny ellen. Micsoda ötletek. Végre talán beérik az időmágia területén folytatott rengeteg elméleti munka! Hosszasan beszéltem ezekről a tudattársaimmal, majd kavargó gondolatokkal tértem aludni. Azt sem bántam, hogy sok védelmi mágia halk pukkanásokkal leoldódik rólam. Itt csak parduanok járnak, azoktól nem kell félni. | |
|