|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Zka] Dornodon mostohaunokahugának memoárja | 3165. nap :: Köpeny Meg kellett szakítanom a kalandozási szünetemet. Egy gennyes Raia hívő, valami Mr. Hair rendelt egy Dornodon avatárt, hogy legyőzze heroikus csatában, vagy valami ilyesmi. Remélem, istenem küldöttje darabokra szaggatja a szerencsétlent! Ha bejön küldök egy ilyet Chaar-Leenek is, mivel megint felvert legszebb álmomból. Sajnos kimerült voltam, így nem tudtam boadhun csapással köszönteni, ezért megúszta az aljas kobudera egy döntetlenre végződő meccsel. Miközben a ruháinkról takarítottuk lefele a vért, közölte, hogy pár hét múlva indul a nagy Ghallai kalandozó-Liga, ahol mindenki megmutathatja, mit tud kalandozók elleni csatában véghezvinni. Azt hiszem, ezennel beszállok. Legalább anélkül támadhatom le egyszer végre ezt a nagyszájú Fairlightistát, hogy agresszornak bélyegeznének.
Zsörtölődve teleportáltam be Biztosrévbe, még főzni is elfelejtettem mérgemben. Beugrottam a Vérvörös Légió oktatóihoz egy kis zúzófegyver-kezelést tanulni, aztán tüzet gyújtottam a piactéren. Azonnal érkezett az önkéntes őrjárat, de mire odaértek, a tűz egészen ijesztő lett: egy ember formáját öltötte magára, szemei égető sárga fénycsóvát vetettek. Ahová nézett, pusztulást hozott. Dornodon avatárja. Hehe. "Gyere csak Mr. Hair!" - gondoltam, és visszateleportáltam a vadonba. Remélem, a csata előtt fizeti az idézés árát ez a balfék.
Sikerrel legyártottam egy kaleidoszkópot és egy viharmadár totemet; ezek igen hasznos relikviák lesznek remélhetőleg. A hosszas táborozás alatt végzett üzleti látogatások megtették hatásukat, a hiányzó quwarg igazgyöngyöt sikerült beszerezni, így már nyugodtan vehettem fel a kyorg karkötőt Zelephiirtől. A szenilis szellem szerintem el is rontotta a varázstárgykészítést, mert ez a karkötő elég méltatlan lett az én hatalmamhoz... Na mindegy, adott további feladatot, így nem csaptam agyon: az északkeleti tengerparton kell kifüstölni egy kyorg szentélyt. Ööö illetve az ott látható totemmel kell mágikus kapcsolatba lépni, iigen. Megígértem neki, hogy nem bántok senkit a szentélyben; nos ezt nem sikerült betartani, mert hiába mondtam, ki küldött, a raskhiir szellemek és trakuun lidércek nem hitték el, hogy mentoruk még él, ezért meg akartak lincselni. Hát rossz napjuk volt, erről gondoskodtam.
Lerúgdostam a trakuun lidérc bűzös hulláját a kis acélszobrocskáról, és jobb ötlet híján megfogtam két tenyérrel a fejét. Ááááááááááááááááááááááá! Ez fájt!!! A manakortexemből szakított ki egy darabot ez a mocskos csapda! Vagy ez nem is csapda volt, hanem ez jelenti a kyorg mágiával történő összeforrás sikerességét? Óóó igen! Ezaz! Mégiscsak ezt kerestem, így már édes a fájdalom! Émelyegve távoztam, mikor észrevettem hogy az egyik raskhiir hullán egy kyorg lepel van! Micsoda mázli, pont ez hiányzik a mahagóni köpenyemhez! Közel legyőzhetetlen leszek végre!!
Este, a lemenő nap sugaraiban nézegettem kicsit a kaleidoszkópot. A mágia síkján jártam, vörös és kék plazmafelhők közt: anyagtalan voltam! Egy aranyszínben ragyogó objektum tűnt fel a plazmavidéken: közelebb akartam levitálni, de megszakadt a látomás! Pedig érzem, hogy volt ott valami, ami nekem szól... Kissé csalódottan állítottam tábort a kyorg szentély mellett. | |
|