|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [veronel] Nem számít |
2005-07-05 :: Keresztanya II.
Megszületett. Mármint a leendő keresztfiam. Korán jött, de szerencsére semmi baja, egészséges és hízik rendesen. Hat nap után hazaengedték a kórházból. Benedek Ádám. Örülök neki. Mondjuk a szüleit nagyon megviselte a születése körüli bonyodalom (farfekvéses volt, lerugta a placentát, emiatt hajnalban császárral született, három héttel a kiírt időpont előtt), no meg az a remek dolog, hogy a soproni kórházban a koraszülött intenzív (ahova a korán jött babákat automatikusan viszik) másik épületben van, mint a gyermekágyas osztály. Vagyis anyuka, gerincbenyomott érzéstelenítővel fekszik az ágyon, kiemelik a babát, az orvos odaszól, hogy fiú, aztán már viszik is a másik épületbe. Anyuka nem is látta a születése napján, csak másnap. Első nap a gyermek csak infúziót kapott, aztán második nap, a frissen műtött anyuka felkerekedett és szépen átgyalogolt a másik épületbe, hogy megnézze és szoptassa a gyermekét. Aztán visszagyalogolt, majd három óra múlva újra. Ezt két napig. A harmadig napon áthozták a babát a normál csecsemő osztályra, ami azt jelenti, hogy egy emeleten vannak. Itt már szoptatáskor kis kocsikban viszik oda a gyermeket az anyukához. Szülők erősen kikészültek na. Nekem volt szerencsém, csak a boldog pillanatokat látni. Helyes kölyök :)
Ebben a külön épületben mondjuk az a jó, hogy az újszülöttek, mostanság elég gyakran kerülnek az intenzívre, mondjuk télen. Tehát anyuka -20 fokban csoszog át a kórház udvarán, majd vissza. Éljen!
Még egy örömteli esemény történt mostanság, eldöntöttük, hogy mikor megyünk újra a Schneebergre, ezúttal a 2076 m-es csúcs a cél :) Július 17.
Szóval történnek azért jó dolgok is a világban, és ami rosszul indul nem mindig marad rossz.;) | | |
|
