|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [skaven] Arnyeknaplo |
85. nap :: Pszi es taumaturgia
Este lesetaltam a fogado nagytermebe es jatszottam egy kicsit az egyik vendeggel. Nincs mit szepiteni rajta, kegyetlenul elvert dartban. Biztos vagyok benne, hogy csalt valahogy a sunyi kis arnymanoja; mar a szeme sem allt jol es gusztustalanul vigyorgott jatek kozben. Komolyabban meg kell ismerkednem a kulonbozo szerencsejatekokkal a jovoben, hogy el tudjam kerulni az ilyen kellemetlen elmenyeket.
Napok ota eljatszadoztam a gondolattal, hogy felhasznalom az egyik legkulonlegesebb szerzemenyemet, a pszi kovet. Meglehetosen ... nos, hanyingerkelto gondolatnak tunt eddig, hogy egy ekkora dolgot leeroszakoljak a torkomon, de ma erot vettem magamon es megtettem! Eloszor a gorcsos fulladozas es fajdalom miatt ra sem dobbentem, hogy mi tortent, de mikor megnyugodtam, dobbenten vettem tudomasul, hogy milyen hatalom birtokosa lettem! A jeghideg logika birodalmaba leptem be hirtelen! Egyelore persze meglehetosen kis hatalommal rendelkezem, de hat a tudast, a hatalmat ki kell erdemelni. Lesz meg ido, mikor en leszek a leghidegebben gondolkodo, legcsiszoltabb elme Ghallan!
Felelmetes pillanat volt ez, radobbentem, hogy az elme, a gondolkodas nelkul mit sem er a puszta harci tudas. Villamgyorsan pakoltam ossze es hagytam el szobamat, hogy felkeressem a tegnap meglatogatott varazslotornyot, ahol megtanultam a varazslas muveszetet, a taumaturgiat, valamint szert tettem eletem elso varazslatara, a nem tul hatalmas, amde egyelore folottebb hasznos tuskepajzsra. A magus azzal bocsajtott el, hogy gyakoroljak szorgalmasan, es hamarosan ennel sokkal hatalmasabb varazslatok is a birtokomban lehetnek! Nem rajtam fog mulni, abban biztos vagyok...
Betertem meg ezutan egy kis idore a fegyvermesterhez, de egy oranyi gyakorlas utan azt mondta, hogy inkabb ne bantalmazzam a tobbi tanulot, hanem folytassam a gyakorlast magamnak.
Azt hiszem nagy nap volt ez a mai, mintha egy merfoldkohoz erkeztem volna. Nem fordulok mar sosem vissza, csak elolre visz az ut. | | |
|
