|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés| [Dulmina] Az utókornak szeretettel |
295. nap :: Valami megváltozott…
Furán érzem magam az utóbbi időben. Sokszor annyira elfáradok estére, hogy az állatok ellátása után egyszerűen kidőlök, vacsora meg minden nélkül. S valahogy az étvágyam se a régi: a minap még az is megesett, hogy nem bírtam enni a nagy nehezen elkészített vacsorából. Ugyanúgy csináltam pedig, mint előtte már számtalanszor, és a belevalók is frissek voltak, mégsem esett jól. De Füles, az én kitartó málhásom nem reklamált a minőség miatt! :)
Azt hiszem, egyszer-egyszer mindenkivel előfordul az ilyesmi, de valahogy nálam egyre gyakoribb ez. Lassan nem múlik el nap, hogy a nagy lelkesedés ne torkollana kisebb-nagyobb rosszullétbe.
Próbáltam kipihenni magam, s gondolkodni az okokon. Mi változott meg pár hete? Talán Sendiel hiányzik ennyire? Vele ettem utoljára igazán jóízűt, még a Szentélyben, mielőtt újra nekivágtunk a vadonnak. Friss, illatos gyümölcsöket hozott egy hatalmas tálcán, és együtt elszemezgettük mindet reggelire. De a szőlőnél is édesebb volt a csókja, meg a kedvessége. Még most is melegség önti el a szívemet, ahogy felidézem.
S közben talán a válasz is megvan a kérdésre… Hmm… jó is lenne! | | |
|
