Csevegőszoba >> |
Szólj be itt:
|
[08:31] Garaz: "Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget! Ó, mondd,..." [18:25] Wolfy: koszi, raprobalok valamelyikre [18:25] Wolfy: az istenitelet bennem is felmerult, gondolom ott akkor 45%*30% lesz [17:13] Yoro: Agykifacsarás, esetleg istenítélet. Varázslat sebzések 70%-át lementi. [15:15] Wolfy: erositve a phua kupban neha necces az egyik karinak [15:15] Wolfy: van valami varazslat, amivel meg lehet hatni a sotet arnylenyt? [19:04] Ussuk_ki: thx [12:03] Salle: bocs, benéztem és a 3asra gondoltam :) Az nincs de v 96 és v 181 van bárhol. [11:58] Pjtor: barmelyik magustoronyban tanulhato [11:57] Yoro: Fekete mágustoronyban tanulható. [11:38] Roante: V 181 nekem van valahogy nyugaton [11:33] Salle: nincs [11:19] Ussuk_ki: VÁROSI TELEPORT II. nincs nyugaton, ugye? thx V [12:55] pterois: és micsoda meglepivel indult újra :) [10:39] játékvezető: Újraindult a táplálás.
| | Jelenleg bejelentkezve: | Pjtor, praater, Erynome 3 felhasználó | | Regisztrált: | 1132 felhasználó 1467 karakter Legutóbb: Pakmara | | Stílus:
| | Top 100 >> | Legtöbb bizonyítás a tudásbázisban: | Felhasználó | # | Koc | 155 | Marcsa | 69 | Givangel | 66 | FlyXan | 57 | Spunk | 56 | Ababo | 54 | Annak | 44 | Zka | 43 | Fear'A Wee | 29 | cinty | 28 | Tudásbázis toplista: | Felhasználó | Tudás | Marcsa | 98.9145% | Annak | 98.0316% | FlyXan | 96.2788% | Yoro | 96.0561% | Zka | 95.1102% | skaven | 94.3475% | Amanda | 93.4365% | Balu | 92.5796% | Koc | 92.5603% | Spirit | 91.7419% |
|
Vissza a naplókhoz o A napló tartalomjegyzéke o Régebbi bejegyzés o Frissebb bejegyzés[Dulmina] Az utókornak szeretettel | 267. nap :: Végtelen kékség A tenger! Eddig csak tengerszemet láttam, de ez most a végtelen tenger, a végtelen kékség… Lágy szellő, víz-illat, morajlás.
Kedves dallam, kedvesem illata, lágy ringatózás a mellkasán. Mintha csak álmodnék… De itt van, ölel, s én ölelem. Végtelen kékség a szeme, és mosoly ott is, nem csak a szája szegletében. Azt hiszem, ez a boldogság. Boldognak látni Őt, s boldognak lenni mellette.
Kézenfogva sétálni a parti homokban, meg-megállva, összebújva időnként. Akárcsak a szentélykertben azon az éjjelen, mikor a mi kis tündér-lányunk érkezett. Csodálni a naplementét, a sirályok röptét, a kagylók lebegését.
Belegázolni a vízbe, nem törődve fröcsköléssel, átázással, csak nevetni jóízűn, és menni, menni befelé – amíg meg nem állít a mélység. S mikor én már kénytelen lennék visszafordulni, Ő még beljebb óvakodik (megteheti, hisz nagyobbra nőtt), aztán kezét nyújtja, s belé kapaszkodva beljebb jutok én is. Két karnyival még annál is beljebb, mint ő!
Megszabadulni a vizes ruháktól, vacogva összebújni, takaróba burkolózni. Ölelni, simogatni, és lassacskán összeolvadni; a mélység után a magasságot meghódítani. Együtt pihegni, s egymás karjaiban megpihenni.
Újra gyermeknek lenni, s homokvárat építeni. De kőre ám, hogy csak azt nyaldoshassák az érkező dagály hullámai, de az épületben kárt ne tegyenek – és Ő büszkén nézhesse, mit emelt nekem. Én meg büszkén nézhessek fel rá, hogy mindenre gondolt.
Elképzelni a vár belsejét; beletenni emlékeket, vágyakat, életet. Nézni, ahogy rácsodálkozik, mivel csinosítanám ki az alkotását, hogy utána azt mondhassuk rá: igen, ez az otthonunk. Kalandozók otthona, őrült ötlet! De jó játék együtt álmodni.
Az egyik végtelen kékségtől pár nap után érzékeny búcsú – jó időre, ha talán nem is örökre. De a másik, a mosolygós, a társam marad – remélem, örökre! | |
|